Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

külön megkeresésben Kossuth Lajos, valamint a megkereső Kunfélegyháza város képviselő testülete értesítendő. A kép beszerzésével a tanács bizatik meg/' Kunfélegyháza javaslatát, az évszámot, s azt, hogy Kossuthot egymást követően számos magyar város díszpolgárvá választotta, az 1879. évi 50. törvénycikk alapozta meg, illetve indokolta. Ez volt az ún. honossági törvény, amely kimondta, hogy magyar állampolgár tíz évnél tovább külföldön csak akkor tartózkodhat, ha ezt a szándékot, vagy tényt az adott ország követségén, vagy konzulátusán bejelenti. Ezentúl elveszíti állampolgárságát, amelyet újból - a kérvényezésen túl - csak eskü letételével szerezhet vissza. Kossuth Lajos ezzel kapcsolatos véleménye közismert volt, amennyiben megfogalmazta, hogy ennek elvi okokból nem tehet eleget. Tisza Kálmán miniszterelnök úgy vélte, ha Kossuth mind több magyar város díszpolgára, ez a magyar nép hozzávaló kötődését, s egyben Kossuth Lajos megkérdőjelezhetetlen honosságát bizonyítja, így kívánta a honossági törvényt módosítani, de sejthető volt, hogy ehhez a király nem járul hozzá. Tisza Kálmán végülis elmondhatta, hogy Kossuthért harcolva és védelmében elbukva kényszerült lemondásra 1890. március 15-én. Miskolc képviselőtestülete, s természetesen a Mocsáry Lajos és Herman Ottó által képviselt függetlenségi és 48-as eszméket magukénak valló polgárok hivatalosan és magánemberként is többször tettek látogatást Kossuth Lajosnál Turinban (Torinóban). A város delegációja először 1869-ben indult útra. 80 éves születésnapján újabb küldöttség indult köszöntésére. Zelenka Pál evangélikus lelkész, később püspök így emlékezett a találkozásra: „prófétai alak, prófétai öltözet, prófétai hang és szó. Az a mélabús, zengzetes, érzelmektől rezgő, értelemben emelkedett hang: férfias komolyság és magyaros szívesség csodálatos harmóniája e nagy férfiú". A születésnapot a miskolciak is megünnepelték. A 100120 fős hallgatóság előtt Soltész Nagy Kálmán mondott megemlékezést, majd számos pohárköszöntő hangzott el (többek között a császár Ferenc József egészségére is). 1888-ban már a város díszpolgáraként látogatták meg a város képviselői. Ekkor fogalmazta meg Kossuth, hogy „nekem volt részem abban, hogy Miskolc tekintettel fekvésére és más számba vehető körülményeire, két képviselői választókerületet nyert. Két képviselői kerület sok Miskolcnak, dehát Miskolcnak kiváltságos helyzete van." (Ezzel nemcsak Miskolc 1848-1849-es kulcsfontosságú szerepére gondolt, hanem arra is, hogy a kiegyezés párti, liberális eszmékkel szemben Miskolc a 48-as, függetlenségi eszmék kiemelkedő pontja, bázisa volt. Miskolc szerepéről legendássá vált Szemére Bertalan mondása a védsereg szervezése közben, mely szerint, ha Miskolc a kezünkben van, egész Felsőmagyarország a kezünkben van. S ennek igazságában Kossuth sem kételkedett, sőt pontosan tisztában volt.) 1891-ben Mocsáry Lajos Miskolc egyik országgyűlési képviselője és a párt képviseletében Kovács Lajos - aki később a párt megyei elnöke, 1902-ben pedig rövid ideig polgármester lett, - látogatták meg, s megkérték, járuljon hozzá ahhoz, hogy Miskolcon utcát nevezhessenek el róla. Kossuth szabadkozott, hogy saját megtiszteltetéséhez ő engedélyt nem adhat, de a látogatást követően az utcaelnevezés megtörtént. (Csupán viszonyításként említhetjük, hogy 1861-ben Miskolc Széchenyiről, Palóczyról és 1859-ben Kazinczy Ferencről nevezett el utcát.) Kossuth Lajos miskolci „magánlátogatóit" nehéz számbavenni, hiszen róluk nem készült