Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)
A magyar honfoglalás 1000. és 1100. évfordulójának megünneplése Miskolcon
LAKTANYÁINK A MILLENNIUM IDEJÉN Az ún. laktanyaépítési program a 19. század utolsó negyedében indult Miskolcon. A katonai beszállásolásról az 1879. évi XXXVI. tc. rendelkezett. Eszerint „Miskolcz város területén a magyar nemzeti hadsereg kötelékéhez tartozó alakulatok a város és Borsod vármegye tulajdonát képező Rudolf gyalogsági és Ferencz József lovassági, valamint a város kizárólagos tulajdonát képező Tüzérségi és József, valamint Szepessy gyalogsági laktanyában nyertek elhelyezést." Ezekért a laktanyákért részben a császári és királyi hadügyminisztérium, részben a magyar királyi honvédelmi minisztérium bérleti díjat fizetett. Az arány a megye és a város között kb. 3/4-1/4 részesedés volt mind beruházásban, mind pedig tervezett bevételekben. A császári és királyi közös hadsereg egységeinek elhelyezése modern, új laktanyákat kívánt, s a város ettől komoly bevételt remélt. (A hadsereg első fázisban 25 évig fizetett volna bérleti díjat a laktanyákért. A Tüzér laktanya építéséhez viszont 92.000 forint kölcsönt kellett felvennie a városnak.) Miskolcon a vasútállomástól a városba vezető út melletti, akkor még szántóföldnek használt területen építették fel a tüzérek otthonát. Terveit Adler Károly városi főmérnök készítette. Eszerint homlokzattal a vasút felé vezető útra 3 db egyemeletes épület készült. Az első és a harmadik a legénység elhelyezésére szolgált, a második, azaz középső épület (jelenleg ebben működik a Baross áruház) a tisztek szálláshelye volt. A tisztilak mögött kapott helyet a börtön és a kórház közös épülete, emögött pedig a kiszolgáló személyzet szintén külön épülete. Ezek ma már éppúgy nem léteznek, mint az évszázaddal előbbi szalma- és szénaistállók, amelyekből egykor hat darab volt. (Helyükön ma rendezésre váró terület és raktárnak használt garázssor áll.) Megmaradt az Üteg utcai beépítés, s a Szekerész utca nyomvonala melletti istállók, amelyekből egykor tíz sorakozott egymás mellett. A Szekerész és Szondi György utcák közötti (mai lepusztult ipartelepen) egykor jármű és ágyúszínek, raktár, patkoló műhely, lószerszám raktár, betegló-istálló és nagy alapterületű fedett lovarda állott. A laktanyának külön belső úthálózata volt, ezek határolták a lovagló tereket. A tiszti és legénységi épületsor mögött külön „vasúthoz-vezető út"-at alakítottak ki. A tűzérlaktanya területén 33 különféle nagyságú objektum volt, amelynek mára már csak töredék, s természetesen lényegesen átalakított egységei maradtak meg. (Néhány istálló a századfordulós laktanyaépítészet hangulatát mind a mai napig megőrizte.) 1896-ra a gyalogság által használt „Rudolf' laktanya épülettömbje is készen állt. A 19 darab főépület és egyéb tartozékok szintén Adler Károly tervei alapján készültek el. A Zsolcai kapu — Eperjesi u.-Apponyi A. u.-Laktanya u. által határolt tömbben még az 1920-as években is megvolt az eredeti építési állapot. A Zsolcai kapura nagyszerű parkosítással négy épület nézett. A két sarki tömbben kaptak helyet az altisztek, a fronttól beljebb épült a törzstiszti és a tiszti épület. A benyíló utcákra homlokzattal helyezkedtek el a legénység épületei, amelyből a harmadik párhuzamos volt a Zsolcai kapu vonalával. Tiszti istálló, zuhanyozó épület, börtön mellett nagy alapterületű „markotányos", azaz kiszolgáló, hadtáp épület egészítette ki a laktanya épületrendszerét. Mivel ennek a laktanyának a területén volt a „K. u. K.", azaz a császári és királyi kassai 6. hadtest parancsnoksága is, szükséges volt külön hadbírósági épületre. A hadbíróság épülete mellett csapatkórház, járványkórház, s külön hullaházi épület is volt. (Utóbbiak Miskolc