Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

A magyar honfoglalás 1000. és 1100. évfordulójának megünneplése Miskolcon

elmaradt, s nem a látogató közönség döntött arról, hogy milyen tárgyak kerüljenek a budapesti kiállításra, hanem egy szűk körű zsűri. A tárgyak mérete döntötte el, hogy a Kamarából küldték tovább, vagy a helyszínről (főleg a gyáripari termékek esetében). Az egykori miskolci kézműipar, „meghalt", hiszen olyan régi, Miskolcon nagy múltú mesterségek, mint a szűrszabók, a magyar szabók, a lakatosok, a rézöntők, a gubások, és a hentesek sem képviseltették magukat. Ezzel szemben a cipész- és csizmadiamesterség, az asztalosok és a festők, a kovácsok és kerékgyártók, a szűcsök és a szíjgyártók, s főleg a gyáripar körébe tartozó mesterségek, mint pl. gépgyárak, cementárúgyár, gőztéglagyár, agyaggyár, festékgyár, több szesz- és ecetgyár jelent meg termékeivel. Miskolcról írt monográfiájában Szendrei János a millenniumi kiállításról mindössze egyetlen mondatban szól, s ekkor is a minden európai és hazai kiállításon termékeivel díjat és elismePrónay József a borsodi díszbandérium tagja