Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

A magyar honfoglalás 1000. és 1100. évfordulójának megünneplése Miskolcon

a Szentpéteri kapu Zsolcai oldalán.) Előírás: „A menet előtt a helybeli és a vidéki kerékpár és turista egyletek tagjai haladnak lépésben. A menet élén a lovas bandérium. Ezután jön a két ünnepi díszkocsi, felszalagozott hordóval a közepén . . . Ezután következik 40 lovas banderista nemzeti szín szalagokkal, majd a vidéki népviselet. . . Utána egy czigány zenekar. Ezután jönnek testületenként saját lobogóik alatt és jelző táblákkal egymástól elválasztva, egyletek, társulatok négyes rendekben, ezek után a fellobogózott szekereken ülő polgárnők és férfiak, utána ismét egy czigány zenekar; végül a menetet bezárja négy deli, fehér kötényes mészáros legénytől vezetve a felszalagozott áldozat-ökör." 3-4. A megérkezés után a Hymnus az egyesített 4 dalárda által előadva. 5. Tóth Páltól az elmúlt ezredév fontosabb mozzanatainak ismertetése (költemény). 6. Ezt követően a Szózat, szintén a négy dalárda által előadva. 7. Kerékpár verseny, közben léggömbök felbocsátása. 8. Tornaverseny, bajvívás, kopja-vetés, tegez bajvívás lovon. 9. Játékok: szépségverseny, szerelmi posta, világ-telefon, zsákba futás, árbóc-mászás, szamárverseny, kakas-ütés, lepényezés és a „talyigások" versenye. 10. Ökörsütés. 11. Sorsjáték és végül: 12. Tűzijáték, lacikonyhával, tánccal egybekötve. Az ünnepély kezdetét taracklövésekkel jelezték. A műsorszámok közötti időt pedig azzal töltötték ki, hogy 4-6. helyen csapraütött hordókból mérték az italt, s a hordók mellett népi szónokok tartottak hazafias beszédeket." Valójában egy igazi nagy népünnepély, egy nagy majáks keretei láthatók az egy évszázaddal ezelőtti városi ünnep középpontjában. Ennek indokaként, vagy magyarázataként olvashatjuk a korabeli lapokban, hogy „a város minden fiáról - így - gondoskodva van. Úr és szegény egyaránt veszik részüket a nagy ünnepélyből, s az elkészített program szerint, ezzel az ünnepséggel dominálni fog Miskolcz a többi vidéki városok között." (BmL.) Május 9.-10.-hez közeledve az újságok többnyire csak a várható eseményekkel foglalkoztak. Valószínű, nem volt olyan egyesület, társas kör, amelyik ne tartott volna megemlékezést, s ne csatlakozott volna a városi rendezvényekhez is. Rendre megjelent a polgármester kérelme, amely tulajdonképpen csak a két nap programjáról tájékoztatott. Május 9-e volt az ifjúságé, az ifjúsági rendezvények napja, a katonai gyaA mi ünnepünk. — A mai nap már egészen ünnepi szint öit városunk Mire ezek a sorok napvilágot látnak, zászló-erdők lepik az utezákat. Városunk közönsége : nagyja és kicsinyje, gazdagja és szegényje ma este leteszi kezéből a munkát, a szerszámot, a tollat, - már t. i., ki mivel szokott dolgozni, hogy elő se vegye hétfőn reggelig, azután kivilágítja ablakát. Holnap — mint értesülünk — minden üzlet zárva lese; igyekezzék tehát mindenki, hogy még a mai nap folyamán beszerezze a holnapra szükséges eszközöket, hogy gond nélkül egyedül az ünnep örömeinek éljen. Hangulatunk ma már egészen alkalmas volna az ünnephez, csak egy dolog aggaszt mindnyájunkat s ez — az idol Ha ilyen erős, borongós lesz az idő, mint most (pénteken délután 4 órakor) ; akkor bizony nem valami kellemes lesz a szabadban való tartózkodás. Eső esetén — ugy halljuk — a ma délutánra tervezett iskolai kirándulás elmarad. Hogy a holnapi népünnepélylyel mi lenne, ha valami erős zápor lenne, arról nem szól a krónika. Kivánatos volna tehát, ha legalább ezen a két napon ránk mosolyogna az ég ! Szabadság, 1896. május 9.