Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

A magyar honfoglalás 1000. és 1100. évfordulójának megünneplése Miskolcon

akinek szintén utca őrzi nevét, emlékét.) 19021903-tól az Ellenzék folytatta a Szabadság mentalitását, s képviselte 1944. áprilisi betiltásáig a „progresszív polgárság" érzésvilágát, értékrendszerét és érdekeit. (A miskolci sajtóból átvett idézetek értelmezéséhez a millenniummal kapcsolatos idézetek, az események minősítéséhez ezt szükséges tudnunk. A BMÉ. és BmL. vagy Sz. és E. rövidítések jelzik, vagy hívják fel a figyelmet erre az idézetek végén.) A millenniumi év a sajtó egységes megítélése szerint különlegesen kezdődött Miskolcon. „Szilveszter éjjelén ugyanis éjfél előtt csak úgy hullámzott a nép városunk főutczáján, mintha fényes nappal lett volna. Az embert ünnepélyes érzés fogta el, midőn a tűzoltó torony órája az éjfélt ütötte. Az őrtorony erkélyén négy-négy fáklyát gyújtottak meg s mire a 12 óra elkondult, fent a magasban megcsendült a magyar Hymnus: Isten áldd meg a magyart, lélekemelő dallama, s lelkesedésre ragadta az alant nagy tömegben hullámzó közönséget, mely hangos éljenzésben adott kifejezést örömének, hogy a magyar nemzet életének eme magasztos fordulópontját megérhette. A Hymnus szép melódiájának elhangzása után városunk összes harangjai megkondultak, s az ünnepélyes csendben zúgtak félóráig." (Sz.) A magyar honfoglalás ezredéves évfordulójának megünneplésére 1895-ben, sőt 1894-ben is voltak már előkészületek; de már „évtizedek óta készült a magyar nemzet megünnepelni azt az esztendőt, . . . melyről csak kevés nemzet tekintheti végig létezésének hosszú történetét." A nagy, nemzeti kiállítás nemcsak elképzeléseiben volt adott, „bent az ország szívében össze vannak már hordva a nemzeti munkásság nemes gyümölcsei. Ami nagyot, szépet és hasznosat termelt az elmúlt ezerév, egy halomban fekszik a kiállítás területén". A megemlékezés egyelőre erről és a fővárosról szólt. Egy-egy város elképzelése még csak most kezdett alakulni. Miskolcot a szabadelvű párti lap folyamatosan támadta, hogy nincsenek előkészületek, nem hallani programokról, pedig korábban arról volt szó, hogy azzal teszi örökké emlékezetessé a város ezt az évet, hogy „megoldja a csatornázás és a vízvezeték ügyét." Ez a legnagyobb szabású „egészségügyi reform" legfontosabb része lehetett volna, de a város még a tervek elkészíttetéséig sem jutott el. Ezzel szemben viszont „császári és királyi czélokra százezreket költött." (BmL.) Ez azt jelentette, hogy a város nagy kölcsönöket vett fel laktanyaépítésekre. (Az elképzelés az volt, hogy a laktanyák bérbeadása évtizedeken keresztül biztos és nagyösszegű bevételt fog jelenteni a városnak.) 1896. február végén, március első hetében még csak a Tanügyi Kör és a helyi sajtó fogalmazott meg javaslatokat, amelyek jól idézik a kor hangulatát, társadalmi állapotát. „A Tanügyi Kör azt szeretné, ha az iskolák közösen ünnepelnének, az összes tanulók vallásfelekezetre tekintet nélkül, tanáraikkal, tanítóikkal az Isten szabad ege alatt (például a városháztéren) adnának hálát a magyarok istenének . . . Ezek előtt és után a dalárdák és zenekarok vezetése mellett a Hymnust és a Szózatot énekelné a sokaság. Ez lenne csak a dicső ünnep! Se párt, se vallás el nem választana bennünket, csak azt tudnánk és éreznénk, hogy magyarok vagyunk. A gyermekek egy része nem értené a beszédeket, de ez nem volna baj; megdobbanna, fellángolna a szí-