Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

zések- és Hidrogépek Tanszékén oktatott. 1949ben került Miskolcra, amikor törvény mondta ki a műszaki egyetem megalapítását Bánya- és Kohómérnöki Karral, valamint Gépészmérnöki Karral. Terplán Zénó feladata volt a Gépelemek Tanszéke megszervezése. 1949-ben a munkát a mai Földes Ferenc Gimnáziumban, annak átalakítása, részleges átépítése után kezdték meg. Ekkor még csupán annyi tanszék létesült, amennyi az első évesek oktatásához elengedhetetlenül szükséges volt. 1952-től már részben az egyetem területén és épületeiben, 1953-tól pedig teljes mértékben az új épületekben folyt az oktatás. Az egyetem kiépülésének, fejlődésének első nagy „korszaka" 1959-ben zárult, amikorra véglegesen átköltöztek Sopronból a bányász szaktanszékek, fogadóképesek voltak az egyetemi kollégiumok, Miskolcon pedig a Csabai kapuban és a környező két-három utcában (a Szabadságharc u.-Vécsey u.-Csabai kapu által határolt háromszögben) felépültek a tanári lakások. Az egyetem alakulásáról, fejlődéséről Terplán Zénó azért is szakavatott véleményformáló, mert az Egyetemtörténeti Bizottság elnökeként összegyűjtötte (összegyűjtette) az egyetem működésére vonatkozó dokumentumokat, s maga is számos alkalommal publikálta ezeket. Terplán Zénó a Gépelemek Tanszékének vezetője, a Miskolci Egyetem egyik alapítója nemcsak az egyetem „hőskorát" élte át, hanem résztvevője, alakítója volt a város és környezete képének. Amikor a Budapest-Miskolc közötti rendszeres utazások megszűntek, miskolcivá válását elősegítette, hogy 1955-től tagja lett Miskolc város tanácsának, majd 1957-től a tanács végrehajtó bizottságának is. „Tizenkét esztendőn át viseltem ezt a megbízást - mondta több, mint két évtizede - tanúja és aktív részese is lehettem a város mindennapi életének, fejlődésének. . .. Érdekes életünkben, hogy a tudományos kutatómunka ipari megkeresésre indult el. Már 1950-ben kaptunk az akkori DIMÁVAG-tól feladatot. Attól kezdve elsősorban velük volt intenzív a kapcsolatunk, de az ország minden részében más üzemektől is kaptunk megbízásokat." Való igaz, amíg Miskolc a magyar nagyipar egyik központjának számított, az oktatás és az ipar, az egyetem és a nagyüzemek munkája (részben kutatásfinanszírozás, másrészt szakember ellátottság vonatkozásában) hasznosan, eredményesen épült egymásra. Amikor a gyáróriások összeomlottak, megnehezült, majd válságba került az egyetemen a mérnökök képzése is. Terplán Zénó az Egyetemtörténeti Bizottság elnöki funkcióját 1974-től töltötte be. Ezt egy fél évtizeddel követte egy másik tudományos fórum létrehozása. 1979 végén alakult meg a Miskolci Akadémiai Bizottság észak-magyarországi hatáskörrel. Akkor, mint Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyék területén az egyetlen egyetem, nagy tudományos értelmiségi együttest, nagy szellemi bázist képviselt. A MAB révén ekkor Miskolc, mint Észak-Magyarország ipari központja, elsősorban az egyetem reál és humán képzettségű tagjai révén egyben tudományos központtá is vált. Az Akadémiai Bizottság megszervezésében nagy feladatot vállalt magára Terplán Zénó, aki 1979-től 1990-ig titkára, majd elnöke lett és jelenleg is elnöke a bizottságnak. (A MAB létrehozásában és munkája alakításában másik meghatározó egyéniség Zambó János, aki 1979-1990 között a MAB elnöki tisztét betöltötte. Az ő munkásságát is azzal ismerte el a város, hogy 1994-ben díszpolgárává választotta.) Terplán Zénó szakmai-tudományos tevékenysége hasonlóan nagyívű, szerteágazó és