Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

dos életműről számszerűen is teljes képet adott. Lenkey Zoltán munkásságát 321 darab festmény és 219 darab sokszorosított grafika dokumentál­ja. A róla szóló, életében megjelent írások száma közelíti a háromnegyed százat. (Az azt követően megjelent méltatások, emlékezések aligha vehe­tők számba.) A kiállítás ajánlásában, amikor a jó­tékony felejtés fájdalomcsillapító békéje még nem szelídítette higgadt belenyugvássá a döb­benetet, Feledy Gyula mondja, írja róla, s kapcso­latukról, hogy: „Bizonyossággal kezdem: a kivé­telesen elhivatott művészek fajtájából való volt. Az alkotó fogékonyság ritka adományát birto­kolta. Pályára lépésének már a legelején oly ér­zékenységet, muzikalitást mutattak dolgai, ami a pusztán manuális adottságok, vagy ügybuzgó szorgalom bőséges felhozatalában is könnyen felismerhetővé teszi az igazi tehetség jelenlétét. Tudott valamit, ami az iskolákban nem tanulha­tó, mert nem tanítható. Honnan hozta magával a nagy alkotók e ritka ajándékát? Életútjának is­meretében képezheti ez a csodálat külön tárgyát. Hányatott gyermekkora volt. Apa nélkül nőtt fel. Vajon ezért van-e, hogy életművében én a min­denkori hátrányos helyzetűek diadalát érzem?" Lenkey Zoltán Miskolc szülötte volt. Innen került a Képzőművészeti Főiskolára, melyet Ék Sándor osztályában 1962-ben fejezett be. Ekkor készült róla, munkáiról az első, magyarázatot kereső írás: „Most omladozó, támasztott falú pesti bérház harmadik emeletén, egyetlen kis szobában lakik feleségével. A világító udvarra nyüó kis ablakon szűrődik be a gyér fény. A vil­lanynak égnie kell, különben sötét van. Albérlet. Lakás, műterem, könyvtár, konyha, minden együtt. Itt tanult, dolgozott négy éven át. Ennek a négy évnek parancsoló hatása, a látás által fel­fogott sajátos világ képei, rajzai megfogalmazása látható munkáin." A biztos mesterségbeli tudá­son kívül életének meghatározó eleme volt kö­tődése a példaképekhez, a példaképek etikai tar­tásához. Kondor Béla volt az igazi példa, aki nála csupán öt évvel volt idősebb. Amikor ő elkezdte a főiskolai tanulmányait, Kondor Béla akkor fejez­te be. A kapcsolat egy életre szólt, azaz Kondor Béla haláláig. 1968-ban Budapesten a Dürer­teremben Kondor Béla nyitotta meg első kiállítá­sát. A művésztárs önmagát adta rövid, néhány mondatos bemutatójával, s természetesen egy mondatban kifejezte azt is, hogy kit kell látni Lenkey Zoltánban. „A tárlatlátogatók ismerik Lenkeyt, mégha nem is olyan régóta szerepel nyüvánosan. De mivel egy kiállításhoz a művé­szen kívül a berendezés, terembér, zsűri, plakát, meghívó, valamint egy szónok is kell - aki han­gosan beszél magában, engedtessék meg, hogy üdvözöljem barátomat első fővárosi kiállítása megnyitóján. És röviden bemutassam. Szemé­lyében a miskolci kolónia legelmélyültebb tehet­ségű művészét, grafikai életünk kibontakozó egyéniségét ismerhetik meg részletesen itt. . . . Igaz ember törekvése az övé. Ennél őszintébb törekvést nem ismerek, főleg a mai, csökkent ideás művészvilágban ritka, becsülendő. Talán adottság dolga, vagyis tehetsége." Az egyéni kiállítások és a díjak, elismeré­sek évente követték egymást. Miskolcon a Mű­szaki Egyetemen (többször is), a Galériában, a Jó­zsef Attila Klubkönyvtárban, a Semmelweis Kórházban, a Mini Galériában hasonlóan több­ször is. Megyében és megyén kívül rendszeresen kiállított, s hasonlóan rendszeres résztvevője volt a hazai országos kiállításoknak, elsősorban az Országos Grafikai Biennáléknak, a Miskolci Or­szágos Képzőművészeti Kiállításoknak, illetve a Téli Tárlatoknak.

Next

/
Thumbnails
Contents