Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

ból egy kiadványt. „A kötet kiemelkedő eseménye volt a szabad levegőhöz jutott magyar művészeti életnek. Szalayi egy csapásra a magyar művészet egyik vezető, mérvadó személyiségeként tisztelték és követték" - írja róla Végvári Lajos. Ennek az elfogadottságnak, ismertségnek lett következménye, hogy 1946-ban újra Párizsba mehetett. Boldizsár Iván választotta ki és vitte magával a béketárgyalások idejére, s az volt a feladata, hogy a kint folyó eseményekről rajzos riportokat készítsen. Innen aztán már nem jött haza, magányosan és visszavonultan élt, a párizsi magyarokkal sem igen találkozott, kapcsolatokat nem kezdeményezett. Itt érte a meghívás Argentínába, amely Tucuman város egyetemének grafikai tanszékére invitálta. A kezdeményező az a magyar származású Hirsch Jenő grafikus volt, aki Szalay tanítványának vallotta magát. Az állás elfogadása egyben 12 éves argentínai tartózkodást is jelentett (1948-1960). Ez a több, mint évtizedes tanítás, oktatás együttjárt a nyelv tökéletes elsajátításával. 1954-ben az egyetem kiadásában egy reprezentatív kötete jelent meg, amely 1937-1954 közötti alkotásaiból válogatott és mutatott be 103 darab rajzot. A kiadvány Szalay Lajos addigi munkásságának legteljesebb összefoglalása volt. A kötettel egyben elbúcsúzott Tucumantól, s 1960-ig Buenos Aires következett. Ekkor az Egyesült Államok argentínai konzulján keresztül letelepedési engedélyért folyamodott. Végvári Lajos könyvében olvasható az a dél-amerikai kritika, amely a következőképpen mondott búcsút Szalay Lajosnak: „Még egyszer foglalkoznunk kell Szalay Lajossal az ellentmondások megtestesítőjével, aki a kommunistáknak a fasiszta, a fasisztáknak marxista, a zsidónak antiszemita, az antiszemitáknak a zsidók lakája. De mindenkinek túl sok és még katolikusnak is túl katolikus." Életének New York-i időszaka egy évtizedet foglalt magába. A bizonytalan érkezés és az igazán nagy alkotások évei ezek. Megérkezéséről a következőket mondta: „Három - francia, spanyol és angol - nyelv és kultúrterület egy egyrétű magyar embernek még kedvező körülmények között is nagy nehézségeket okoznak. Szegényen, nyelvismeret, kapcsolatok és ajánlások nélkül kezdeni 37, 39 és 51 éves korban feleséggel, később gyermekkel a mindenütt szinte féltékenyen védett és egyébként is nehéz pályán nagyon kimerítő." S ez a féltékenyen őrzött pálya a mindvégig idegen környezetben munkásságának további gazdagodását jelentette, képességei sokarcúvá válva kiteljesedtek. Ennek az időszaknak a terméke, élete főműve a Genezis című albuma, amely 1966-ban jelent meg New Yorkban. A hat fejezetre osztott mű 124 rajzból áll. Szalay Lajos az Egyesült Államokat 1970ben hagyta el, egy éves ösztöndíjat kapott Párizsba. A francia fővárosba közel negyedszázad elteltével tért vissza. Ez egyben lehetőséget adott az „Óhazával" való kapcsolatkeresésre is. Amikor 1946-ban elhagyta Magyarországot, akkor fogalmazta meg, hogy: „kimentem én is, de a probléma nem ott van, hogy kimentem, hanem ott, hogy nem jöttem vissza." Először 1967-ben, majd másodszor 1972-ben járt itthon. Utóbbi már műveivel együtt való visszatérést és kiállítást is jelentett a Magyar Nemzeti Galériában. Hírnevét - ha egyáltalán lehetett fokozni az elismerő méltatások sokasága után - a Genezis magyar nyelvű kiadása koronázta meg. Szalay Lajosnak így vezetett az útja vissza Magyarországra, majd az országon belül Miskolcra. 1918-ban jött szüleivel először ide, s pontosan hét évtized elteltével, 1988 nyarán költözött vissza.