Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

Családi síremlék a Mindszenti temetőben, 1985 1906-ban a magyar géppiacon stabil és mozgó nyersolaj motorokkal jelentek meg. Ezek főleg az uradalmakban, nagybirtokokon találtak vevőre, ahol takarmányozó és cséplőgépek meghajtására, szivattyúk és műhelygépek üzembentartására használták. Ezeknek a nyersolaj motoroknak különféle típusai születtek és készültek nemcsak a legnagyobb magyar gyárakban, hanem itt Miskolcon, a szomszédos üzemekben is. A Zsolcai kapu üzemének története példázza, hogy Szilágyiék éppúgy készítettek gépeket vagy végeztek más megbízásokat a jéggyárnak, mint a vágóhdnak, avagy éppen a Deichsel drótműveknek. A drótművek Miskolcra telepítésében nagy érdemük van, de természetesen ebben üzleti szándékként működött a balkáni piacok megszerzése a tervezett Sajó-Tisza-Duna vízi útvonalon. A gyár történetében az első világháború sajátos időszakot jelentett. 1916-ban, a 20 éves jubileum idején nem volt az idő alkalmas arra, hogy Szilágyiék mezőgazdasági-géptechnikai problémák megoldásával foglalkozzanak. Ez az év azért is érdemel figyelmet, mert a közös hadügyminisztérium ekkor mentesítette üzemüket a hadianyagok gyártása alól. Kifejezetten gőzeke gyártásával kellett foglalkozniuk, nehogy a Monarchia nagygazdaságaiban dolgozó külföldi eredetű gépek, ill. külföldi gyártású gőzekék alkatrészhiány miatt használhatatlanná váljanak. A tanácsköztársaság időszakának eseményei sem érintették közvetlenül a gyárat, csupán annak irányításában történtek változások. A termékeladás irányításából időszakosan kivált Szilágyi Miklós, a gyár egészének irányításából pedig Diskant György. Szilágyi Miklós (ifj.) a háborúból visszatérve előbb Győrben, a Rába autógyárban dolgozott, majd revizor, illetve az ellenőrzési osztály vezetője lett, s csak 1922-ben