Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

Az 1945-ben készült legelső adatszolgálta­tás az üzemről a következő fontosabb informáci­ókat szolgáltatta. A részvénytársaság tulajdonos­nője Ingrid von Ihne vezérigazgató volt, aki a vezető tisztségviselőkkel elmenekült. A gyárat az adatszolgáltatáskor 5 tagú vezetőség irányí­totta, közülük 3 régi munkás volt. A szovjetek bejövetele előtt 760 fő volt a munkáslétszám, a helyreállításban és a szovjet hadsereg részére na­ponta 100-120 munkás dolgozott. Legalább 100 emberre lenne szükség, főleg Alsó- és Felsőzsol­cáról. A gyárat a németek felrobbantották. A gé­pi berendezés és egyéb felszerelés, valamint az épületek kb. 85%-ban használhatatlanná váltak. A gépi berendezések jelentős részét bevagoníroz­ták és elszállították. A szerelvény valahol Eger­Putnok-Losonc környékén, már visszafoglalt te­rületen vesztegelt. Nehezítette a helyzetet, hogy a gépi berendezések túlnyomó többsége Német­országból származott, s azoknak magyar gyárt­mányú pótlására nem volt lehetőség.A termelés - mint mindenütt - lassan itt is beindult. Az acél­hengerhuzal Ózdról, a vashengerhuzal Salgótar­jánból érkezett. A gépi berendezések pótlását a saját öntödében kezdték meg. A korábbi több tu­catra tehető termékféleségek helyett a legfonto­sabbak gyártásával indult újra a termelés. A láncféleségek gyártása váratott magára, mert a gyártógépeket nem tudták pótolni. A Deichsel-gyár 1954-ben változtatta meg nevét, ekkortól az üzem privatizációjának meg­kezdéséig 1990-1991-ig December 4. Drótművek néven volt ismert Magyarországon és világszer­te. 1993-ban elkezdődött egykor nagyhírű gyár felszámolása. 1994 közepétől „Drótáru és Drót­kötél Kft." néven működik. A kft. „fokapuja" J995

Next

/
Thumbnails
Contents