Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

Az 1945-ben készült legelső adatszolgáltatás az üzemről a következő fontosabb információkat szolgáltatta. A részvénytársaság tulajdonosnője Ingrid von Ihne vezérigazgató volt, aki a vezető tisztségviselőkkel elmenekült. A gyárat az adatszolgáltatáskor 5 tagú vezetőség irányította, közülük 3 régi munkás volt. A szovjetek bejövetele előtt 760 fő volt a munkáslétszám, a helyreállításban és a szovjet hadsereg részére naponta 100-120 munkás dolgozott. Legalább 100 emberre lenne szükség, főleg Alsó- és Felsőzsolcáról. A gyárat a németek felrobbantották. A gépi berendezés és egyéb felszerelés, valamint az épületek kb. 85%-ban használhatatlanná váltak. A gépi berendezések jelentős részét bevagonírozták és elszállították. A szerelvény valahol EgerPutnok-Losonc környékén, már visszafoglalt területen vesztegelt. Nehezítette a helyzetet, hogy a gépi berendezések túlnyomó többsége Németországból származott, s azoknak magyar gyártmányú pótlására nem volt lehetőség.A termelés - mint mindenütt - lassan itt is beindult. Az acélhengerhuzal Ózdról, a vashengerhuzal Salgótarjánból érkezett. A gépi berendezések pótlását a saját öntödében kezdték meg. A korábbi több tucatra tehető termékféleségek helyett a legfontosabbak gyártásával indult újra a termelés. A láncféleségek gyártása váratott magára, mert a gyártógépeket nem tudták pótolni. A Deichsel-gyár 1954-ben változtatta meg nevét, ekkortól az üzem privatizációjának megkezdéséig 1990-1991-ig December 4. Drótművek néven volt ismert Magyarországon és világszerte. 1993-ban elkezdődött egykor nagyhírű gyár felszámolása. 1994 közepétől „Drótáru és Drótkötél Kft." néven működik. A kft. „fokapuja" J995