Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

Miskolci öntöde és Gépgyár Rt. (Vásártéri u. 4) Három miskolci vállalkozó, Koch Ferenc, Boros Ármin és Schlichet József 1919 októberében a Zsolcai kapui nagy ipartelepen (akkor 19. számmal jelzett telekegyüttesen) megalapította „Altalános gépipari és villamos vállalat"-át. A cégbírósági bejegyzések szerint 1920-ban Schlichet és Boros Rt., majd 1921-ben „Schüchel, Boros és társa gépgyára és vasöntődéje'' elnevezés alatt működött a vállalkozás. A város 20. századi történetébe mégis „Miskolci Öntöde és Gépgyár Rt." néven vonult be. 1923-1949 között működött ezzel az elnevezéssel. Az államosítás és a nemzeti vállalattá alakulás idején, 1950-ben a volt Hercz gépgyárhoz csatolták, s így lett a Borsodvidéki Gépgyár NV. 1. számú ipartelepének része. 1923-ban (az infláció által erősen nyomott évben) 80 millió korona alaptőkével hozták létre a részvénytársaságot. Az alapítás 50 évre szólt. Tehát ha nem kerül sor államosítására az alapító okirat szerint 1973-ig kellett volna működnie. Az igazgató tanács tagjai között egy jogász szerepelt, a többiek szakértelmükkel társultak. Alländer Henrik neve volt ismerős a korabeli városi ipari és közéletben, amennyiben ő a diósgyőri vasgyár nyugalmazott igazgatója volt. Lichtenstein Izidor volt a vállalkozás jogi képviselője, míg Zsíros Károly budapesti mérnökként lett vezérigazgató helyettes. A vezérigazgató Dufek János gépgyáros volt, s műszaki igazgatási ügyekkel pedig Boros Ármin foglalkozott id. és iß. Schüchel József üzemigazgatói státuszba került. Vállalkozásuk körét a következőkben határozták meg: „vas, acél és fémöntvények gyártása; erő, szerszám, munka és mezőgazdasági gépek, valamint vasszerkezetek, vasúti, bánya és kohófelszerelési cikkek gyártása, eladása, műszaki cikkek és egyéb anyagok vétele és eladása". 1926-ban a gyár ingó és ingatlan vagyonát a pénznem-váltás miatt az új pengőben és a régi koronában is meg kellett adni. (A két pénznem közötti váltószám 12.500 volt, azaz egy pengő 12.500 koronának felelt meg.) A gyár teljes vagyona (ingatlan és rajta álló épületek, műhelyek, a gépműhely berendezése, az öntödei berendezés és öntödei munkák, a raktári készlet és az adósok tartozása) 73.000 pengő volt. 1928-ban 103.000, 1942-ben 140.000. 1943-1944-ben közel 200.000 pengő volt a teljes vagyon értéke. A gazdasági stabilizáció éveiben, az 1920-as évek második felében jövedelmező volt a működés, majd 1930-1939 között minden év növekvő veszteséggel zárult. 1941-től a háborús évek alatt nyereséges volt a működés. A háború után 1947-ben volt az első érdemi mérlegkészítés, amely a beruházott és forgó vagyont közel 200.000 forintban határozta meg. (A beruházott vagyon ingatlanban és berendezésben, felszerelésben 140.000 forint, még a forgó vagyon áru és anyagkészletben, követelésekben mintegy 40.000 forint értékű volt.) Az üzem háború alatt elszenvedett kárát 31.000 forintban határozta meg. Az Öntöde és Gépgyár munkáslétszámát tekintve Miskolc középüzemei közé tartozott. 1927-1928-ban 35-38 főt, 1940-1941-ben 20-25 munkást foglalkoztatott rendszeresen. 1934-ben, amikor Miskolc önállóvá válásának negyedszá-