Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep A Miskolc—Bánréve—Feled-Fülek közötti vasútvonal megnyitását (1871), majd a „Gömöri" pályaudvar állomásépületének felépülését és átadását követően (1898-1899), alig több, mint egy évtized alatt kiépült a Zsolcai kapui ivartelep modern iparvasúti vágányrendszere. A miskolciak számára vonal jelentette a kapcsolatot - a gömöri, ércben és szénben gazdag területeken keresztül - a fővárossal. Az állomáson négy sínpár fogadta a személyforgalomnál lényegesen nagyobb teherszállítmányokat, teherforgalmat. Minden jelentősebb üzem, gyár az első világháború előtt már „saját" ipari sínpárral rendelkezett. (Ezek a többségében használaton kívüli „vas-út"-ak még napjainkban is idézik, sejtetik az egykori sürgés-forgást, a lüktető forgalmat.) A pályaudvarhoz legközelebb a „városi tárházak" voltak, ide vezetett a legrövidebb sínpár. Egykor négy, hatalmas - ipari műemlékké nyilvánítható tárház fogadta a só, valamint a „fűszer- és gyarmatáru" szállítmányokat. A só ma is átüt a falakon, a gabonatárolók szerkezete, belső téralakítása, szinte épségben megőrződött gerendázata lenyűgöző, a múlt század „ízét" és hangidatát idézve megállásra készteti a szemlélőt. A belső terekből társzekerekkel szállították az árut a nagy- majd kiskereskedőkhöz. Sót'aktárak persze nemcsak itt voltak, hanem a Miskolcról Kassára vezető országútnak azon a szakaszán is, ahol jelenleg a megyei rendőrkapitányság székháza áll. 1813-1893 között a diósgyőri koronauradalom, majd a kincstár raktárai és a hivatali vezetők lakásai helyezkedtek itt el. Amikor az útról a vasútra tevődött át a forgalom és a sószállítás, célszerű volt a vágányokhoz közeli kirakodó és tárolóhelyeket építeni. Külön ipari vágánya volt a közvágőhídnak (1891-1892) valamint a jéggyárnak (1907). A Vásártéri és a mai Zsigmondy utcák határolta tömbben a Miskolci Öntöde és Gépgyár, a Selyemszövőgyár, a Parkettagyár és egy húsfeldolgozó üzem közösen használt iparvágányt. Tornanádaska felé a Fried-gépgyár, a Gránit-, azbeszt- és palagyár, valamint a Deichsel sodronykötélgyár (későbbi December 4. Drótművek) kapott önálló vasúti szállítási lehetőséget. A BorsodMiskolci Gőzmalomnak közvetlen vonalszakasza volt a Tiszai és a Gömöri közötti vasútvonalon. Tornanádaska és Bánréve felől is külön leágazás vezetett a Rudolf (gyalogsági) és Ferenc József (lovassági) laktanyákhoz, valamint a városi bérházakhoz és a Hodobay lakótelephez. Utóbbi öt utca által tagolt tömbökben fogadta a trianoni határmegvonás után ki- és áttelepített családokat, különböző intézmények főleg értelmiségi munkatársait. A Gömöri vasútvonalat keresztezte a Zsolca felől érkező kassai országút, amely a Vay (József A.) úton, a Zsolcai-kapun és a Lichtenstein J. (Ady E.) úton áthaladva a főváros felé jelentette az összeköttetést. A vasút és országút kereszteződése több évtizedes