Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci polgármesterek

rész, a mester utcák lakásainak felszámolása, az Avason a Dani-völgyi, a tetemvári Honfoglalótelepi odúk betömése, az ottlakók kitelepítése. A Szinva és Pece szabályozásának ügye 1878-tól, Soltész Nagy Kálmán polgármesterségétől minden városi vezetőt foglalkoztatott. Hodobay a Szinva felső szakaszának rendezését, a városban több ágra szakadó Pece-medrek megszüntetését, a Palóczy és a Batthányi utcai hidak szekérközlekedésére alkalmassá tételét tűzte célul. S mivel Tapolca 1909-1910-től nagyon fontos volt Miskolc számára, a Miskolc-tapolcai út végleges, a „nagy" gépkocsiforgalmat bíró útburkolását is fő feladatként fogalmazta meg. Elhangzott még szociális létesítményként a Vay úti menekülttelepen, a Martin-telepen, a Nádpataky-telepen és a Győri kapuban egy-egy új óvoda, gyermekintézmény megnyitása. Kiemelt kérdés volt a városi könyvtár és egy új tanoncotthon alapjainak lerakása. A múzeum és a színház „kultúrformáló missziója"-nak teljesítéséhez anyagi segítséget, hathatós támogatást ígért. Az Avas-rendezéssel összefüggésben az első világháborús emlékmű és a 10-es honvéd hadimúzeum megalapítása még mindig megoldásra váró feladat maradt. {Hodobay erről úgy beszélt, mint megvalósult emlékhelyről.) Az elképzelések és a polgármesteri program megvalósításának az volt a legnagyobb akadálya, hogy alig több, mint két éves érdemi munka után Halmay Béla 1938. január 4-én benyújtotta kérelmét, amelyben jelezte, hogy „teljes szolgálati időmet betöltöttem", s kérte nyugállományba helyezését. A város törvényhatósági kisgyülése, majd ezt követően a rendkívüli közgyűlés már január 7-én foglalkozott a polgármester beadványával. A határozat rövid és egyértelmű volt: ,//r. Halmay Béla polgármestert, aki teljes szolgálati idejét letöltötte, saját kérelmére, a pénzügyi szakbizottság és a kisgyűlés javaslatára 1938. évi január 5-ik napjával nyugállományba helyezzük ... Törvényhatóságunk méltányolva dr. Halmay Béla hasznos, közérdekű és a legnehezebb időkben is megközelíthetetlenül tiszta munkásságát, valamint háborús érdemeit és a hadifogságban elviselt szenvedéseit, eltekint attól, hogy szolgálatában még egy évig visszatartsa, de kárpótolni kívánja azzal, hogy nyugellátásának öszszegét az V. fizetési osztály 1 fokozata szerint (az adható legnagyobb összegben) állapította meg. ... Köszönettel vette tudomásul a törvényhatóság dr. Halmay Béla bejelentését, amely szerint felajánlja szolgálatait a városnak az utód megválasztásáig. Örömmel és bizalommal bízza rá a polgármesteri teendők ellátását erre az időre." A sajtó az ezt követő napokban részletesen beszámolt a közgyűlésen történtekről, így közölte Lukács Béla főispán megnyitóját, és Enyedi Andor püspök búcsúbeszédét. S azon a közgyűlésen, amely Halmay Bélát örökös bizottsági taggá fogadta, azzal búcsúzott, hogy „lelépek a fórumról" úgy, hogy „hófehér maradt tisztességem tógája", de „ez volt életem legszebb korszaka." A polgármesteri széktől való megválás oka az volt - bár erről senki sem beszélt, de mindenki tudta -, hogy a város gondjai-bajai szaporodtak, s ezek megoldásában érdemi megoldások, előrelépések nem történtek. Halmay a háborúban meggyötört, „jó polgármester" volt, akitől könynyekkel búcsúztak, de ez már más, olyan kor volt, amelyet a Miskolcot 1935 októberében meglátogató Gömbös Gyula miniszterelnöksége fémjelzett. Az országos politika, de a város is más, „markánsabb" egyéniséget kívánt a város élére. Halmay Béla élete tragikus végkifej letű volt. 1952. június 25-én éjszaka-hajnalban családostól