Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci polgármesterek

tak. Ez volt az ún. Halicka-beépítése, amely később sok gondot vetett fel. 1924-ben adták át az első 20 lakást a Kolozsvári és Pozsonyi utcán, s kizárólag azok kerültek ide, akiket a határon áttelepítettek, s eddig vagonokban, de mint vezető emberek, inkább kényszerlakásokban laktak. Az 1930-as évek közepe, vége felé egyre erőteljesebben vetődött fel a telep „felszámolása". Egy 1937-ben készült szakértői vélemény szerint „az ún. Hodobay-telep, amely valaha a menekült tisztviselők elhelyezése terén nagy szociális hivatást töltött be, feladatát elvégezte, s további fenntartása, illetve a városi kezelésben tartása ma már nem indokolt. ... a telepi kislakásokban lakó tisztviselők maguk is számítanak arra, hogy hajlékaikat örök tulajdonul megszerezhessék." A városnak eltökélt szándéka volt (meg is valósult) a lakások, illetve a négy lakást tartalmazó lakáscsoportok értékesítése, s az így adódó városi bevételből nagy számban, új szükséglakások építése. (Ez a gondolat a következő polgármester, Halmay Béla és utódai időszakában valósult meg.) 1920. június 4-e, a Trianonban született döntés után a megmaradt magyar városok vezetői létrehívták, s évente más-más helyen tartották meg a „Magyar Városok Kulturális Kongresszusáét. (A trianoni diktátum alapján a 63 vármegyéből 38, a 25 törvényhatósági városból 15 maradt a meghúzott határon kívül.) 1924-ben Nyíregyházán vetődött fel a gondolat, hogy szervezetbe tömörülve, a magyar városok vegyenek igénybe jelentősebb külföldi kölcsönt. (Az egyes, konkrét igényeket a pénzügyminisztérium gyűjtötte össze.) 1924. június 24-én (már a nyíregyházi kongresszust megelőzően) törvénybe iktatták a stabilizációs törvényt, s ennek értelmében megalakult a Nemzeti Bank. Ez adott lökést a hitelek felvételéhez, másrészt a külföldi tőke beáramlásához. így valósulhatott meg 1925től a magyar városok kölcsön-felvétele, amelyet várostörténet-írásunk Speyer-kölcsönként, ill. ennek felhasználásaként ismer. Hodobay Sándor polgármester szervezte és irányította a kölcsönfelvételt, illetve programjában a következő feladatok, célok megvalósításához kérte a támogatást: 1. A város vízvezeték és csatornarendszerének részben korszerűsítése, az elkezdett, de a háború miatt félbemaradt munkálatok befejezése. 2. Az új köztemető kialakítása (ravatalozóval, csatlakozó városi virágkertészettel, a Tetemvártól villamos szárnyvonallal, a temető „befogadóképességét" 60 évre tervezték, megvalósulása esetén az 1980-as évek végéig kellett volna egyetlen városi temetőként szolgálnia). 3. Nagy-Miskolc kialakítása a Vásártér kibővítését és átalakítását, illetve új vásárcsarnok megépítését kívánta. 4. Hasonlóan fontosnak tartotta egy új városrendezési terv elkészítését, amelyre a város főépítésze már megbízást is kapott. Ez néhány új közintézményt, városi építkezéseket, s az úthálózat korszerűsítését emelte ki. Miskolc város, illetve felhasználásra a polgármester felelősségével a városi pénzintézetek 1925-ben 500.000, 1926-ban pedig 343.747 dollárt kaptak a Speyer-kölcsönből. (A felvett kölcsön visszafizetéséről még 1945 elején is folytak tárgyalások, hiszen az alapszerződésben a visszafizetési határidő 20 év volt.) 1928-ban Hodobay polgármester első választási ciklusának végén elkészült a beszámoló a pénzek felhasználásáról, az elkezdett, vagy befejezett beruházásokról. így elkészült a Zenepalota (1927), a Zálogház, az Erzsébet kórház rekonstrukciója, illetve új épületek emelése (járványkórház, fertőtlenítő intézet, gyermekosztály, sebészeti osztály), a Szelesen és az Eperjesi úton felépült 3 db egyemeletes tisztviselő lakás,