Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci polgármesterek

Végleges formájában a kórház területe közel 34 ezer négyszögöl területen működött 93 nagy és kisebb barakkal, valamint melléképülettel. Ténylegesen egyszerre közel 6000 ember elhelyezésére volt alkalmas. A szolgálatot teljesítő orvosok száma meghaladta a félszázat, a szakápoló személyzeté a kétszázat, a katonai részleg száma pedig közelítette a félezret. A megfigyelőállomáson több tízezer ember fordult meg, amikor lehetőség nyílt rá, s állapotuk engedte, tovább küldték őket az ország belsejébe. 962-en maradtak Miskolcon, ők az állomás melletti „Hősök temetőjében" nyugszanak, porlanak. Immáron nyolc évtizede. A tábor működtetése mellett a város életének szervezése különleges feladatokat adott. A hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek új, eddig nem ismert csoportot alkottak. A munkáskéz hiánya, a pénz elértéktelenedése kialakította a nélkülöző-nincstelenek nagy csoportját. 1917ben már 3 népkonyha és 3 gyermekotthon folyamatos működtetésére volt szüksége a városnak. A polgármester koncepciójának megfelelően 1915-ben létrehozták a Városi Közélelmezési Vállalatot, majd a Kenyérgyárat, a Húsüzemet, s a Városi Tejüzemet. 1916-ban félezer erdélyi menekült elhelyezéséről, élelmezéséről kellett gondoskodni a szociális bizottságnak, s Nagy Ferenc polgármesternek. Miskolc Nagy Ferenc programja szerint a háborús gazdaság és a közélelmezés, közellátás, szociális gondoskodás területén országosan elismert és hivatkozott példává vált. A róla szóló méltatásokból az egyértelmű elismerés csendül ki. Szociális munkája miatt fogalommá vált neve az országban. így lett belőle 1917-ben mindössze két hónapon át főispán, majd Budapestre került az Országos Közélelmezési Hivatalba. Először államtitkár, majd 1918 őszén közélelmezési miniszter lett. A háború után visszavonult, a dunántúli Pét községben élt, majd a Nógrád megyei Mátraverebélyen gazdálkodott. Itteni birtokán közgazdasági kérdésekkel foglalkozva több könyvet is írt. Szívroham végzett vele 57 éves korában. Szülőfalujában, Igriciben temették el, ahol Miskolc és Borsod megye tisztikara nagy számban képviseltette magát. Emlékét (tudományos munkáin kívül) Miskolc város története őrzi.