Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)
Miskolci polgármesterek
sa, a város beépített területének bővítése. Ezért járult hozzá, hogy a Népkert mellett, egyházi földeken hozzákezdjenek a parcellázáshoz, s kertes családi házak építéséhez. Ez lett az ún. Agrártelep, amelynek az Egri Agrár Takarékpénztártól, mint a parcellázást végző intézménytől származik elnevezése. 1912-1914 között folytak az építkezések, de a háború kitörésekor ezt leállították. (A közmunka helyett a közellátás lett a legfontosabb, ennek a célnak kellett alárendelni minden tevékenységét.) A vas- és fémipari szakiskola megnyitása, a Zsolcai kapui ipartelepen a Guttman és Zeilendorf kötszövőgyár beindítása, a 80 munkást foglalkoztató Asbert-palagyár működésének engedélyezése az 1912-es év körébe tartozik. 1913-ban a Sajóra nyúló területeket megvásárolva a bulgár kertészek nagy létszámú letelepedésére adott lehetőséget. (Az első világháború kirobbanásakor, részben már előtte a bulgárok hazaköltöznek, de nagykiterjedésű és jól művelt földjeiken 1914 közepe- végére mintegy 100 holdas területen kialakult a városi zöldségtermelő üzem.) Művelődéstörténeti jelentősége volt annak, hogy a korábban részvénytársasági alapon működő és szervezett színházat 1912 augusztusa és 1913 áprilisa között átvette, „megváltotta", s ekkortól kezdve finanszírozza a város. 1913-ban hasonló döntést hoztak a múzeum városi kezeléséről. 1913-ban a Szentpéteri kapuban (a város akkori lakott részétől még elég távol, a mai köztemető város felé eső végénél) megkezdte működését Miskolc város téglagyára. Ugyancsak ebben az évben, a július 17-i közgyűlésen született döntés a köztemető létesítéséről. (A megvalósulás itt is évtizedeket váratott magára.) A határozat úgy szólt, hogy a Deszka-temetőn túl, a Veres-bugyik dűlőrészen mintegy 70 holdnyi területen kell kialakítani az új városi köztemetőt, amelynek a megközelítését villamosvasúttal képzelték el. A döntés arra is vonatkozott, hogy a temető megnyitásakor a város addig működő 13, tehát valamennyi temetőjét bezárják. (A temetőt abban az oldalban, csak a városhoz a mai köztemetőnél közelebbi részre tervezték.) A városi infrastruktúra fejlesztésében a vízvezeték és főutcái csatornázás, utak és járdaépítés, a Zsolca és Csaba felé vezető utak kövezése, a villamos kettős vágányúvá alakítása és a Soltész Nagy Kálmán utcai Szinva-híd megépítése szerepelt. Ezeknek nagyobb része, beleértve a Szinva-hidat is, megvalósult, de a kettős vágányú villamos megteremtésére a háború miatt már nem maradt idő, de talán nem is volt rá kihasználható városi igény még ekkor. Az ötlet így is közel fél évszázaddal előzte meg a megvalósulást. 1914. július 29-31. között elrendelték az általános mozgósítást. Alig telt el egy hónap a háború következményeit nem ismerő, de azt ujjongva üdvözlő közhangulattól, a közeli keleti, északkeleti frontokról mind nagyobb számban érkeztek a betegeket, sebesülteket szállító katonavonatok. Nagy Ferenc érdeme, hogy a város szervezete hihetetlen gyorsasággal képes volt átállni, s felkészülni az új igényekre, elvárásokra. Előtérbe került a háborús szociális tevékenység, amely következményeivel együtt csaknem nyolc éven át tartott. Ennek a munkának volt része, hogy a várost felosztották 37 szociális kerületre. Miskolcon már 1914 novemberében-decemberében létre kellett hozni a kolera vagy barakk-kórházat. Magyarország területén 14 hasonló, ún. megfigyelőállomást hoztak létre, s ezek közül a miskolci kezdte meg működését a legkorábban 1914. december 27-én. Nagy Ferenc polgármestersége alatt miniszteri biztosul a
