Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci különlegességek

városon kívüli találkozó és szórakozóhelyévé vált. 1912-ben a Miskolczi Újság adta hírül, hogy a Vörösrákban hetek óta tart a csizmadia sztrájk. Valószínű innen maradt meg a köztudatban a tüntetésekkel való azonosítása. Utolsó érdemi híradás a működő vendéglőről és korcsmáról 1922-ben jelent meg. Ekkor eladta Putnokon lakó tulajdonosa, Gr ősz Simon, s az épületről levett cégér tőle került múzeumi gyűjteménybe. A visszaemlékezés szerint a Vörösrák hosszú, földszintes épületének valamikori tulajdonosa a Szirmay-család volt. Egyes tagjai jóvoltából számos csattanós, vaskos történet, kártyán vesztett-nyert birtokok kapcsolódnak a vendéglő kártyterméhez. Az épület vadszőlővel körbefuttatott kerthelyisége előtt volt a csabai villamos kitérője. Nevét is a csárdáról kapta. Megszűnése, majd lebontása után, az 1930-as években templomot terveztek a nagyméretű telekre. Az alapok [^T^[MgJ^l^lMJ^l5IMJmJ[l]^lM^lMlígJl51gJmJ Sajtóreklám, 1899 A „Vörösrák"cégér, 1938 elkészültek, de pénz hiányában abbahagyták az építkezést. Az alapok így vészelték át a háborús éveket. 1952-1954 között ezen a helyen épült fel Ulrich Ferenc tervei alapján a Csabai kapu 9-11. szám alatti SZTK rendelőintézet, mai nevén a Semmelweis Kórház Rendelőintézete. Az egykori Vörösrák emlékét pedig már csak a cégére idézi.