Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci különlegességek

más hangzású, mint a hagyományos ötvözetből készült, de ez a háború éveiben a „túlélést" jelentette. Római katolikus templomaink közül a Szent Anna, vagy ahogy egykor nevezték: Verestemplom 1828-ban épült. Harangjai közül legértékesebb volt az, amelyet a koronauradalom, vagy kincstár adományozott a templom felszentelésekor. Vállán német nyelvű felirat és évszám tanúsítja, hogy 1698-ban Gosz Johan Acharner öntötte Bécsben. A harang túlélte az első vüágháborút. S az 1920-as évek leírása szerint akkor még három, jól kivehető dombormű volt oldalán. Szent Anna, Mária a gyermek Jézussal, és Jézus a kereszten. Ez a harang megmaradt, de a többi kettőt elvitték. 1940-ben arról értesülünk, hogy a templomnak ismét három harangja van. A legnagyobb neve „Szent Anna", s oldalát Szent Mihály és Szent György képei díszítik. Felirata pedig a következő: „A felsőmiskolci plébánia harangja az Úr 1822-ik évében öntetett Enerhard Henrik által Pesten." A templom legkisebb, harmadik harangját Szent Anna és Szent József képei díszítik. A selyemréti templom 1937-1943 között épült. Felszentelésekor a Szent István nevet kapta. Gyakorta úgy adtak hírt az építkezésekről, mint a „vasútvidéki római katolikus templom" munkálatairól. Elnevezésének indoklásával kapcsolatban érdekes hírek láttak napvüágot. így „a meghosszabbítandó Tisza István ucca egyik legszebb dísze lesz. ... a Szent István évet Miskolc város társadalma is különleges ünnepségekkel kívánja megülni, erre kötelezi azon körülmény, hogy a város címerét, Szent István képe díszíti." A templom felszentelése 1943. szeptember 13-án került sor, de ekkor még nem volt készen a harangláb, s nem szólalt meg a harang sem. A templom harangtornyát 1980. augusztus 20-án szentelte fel dr. Kádár László egri érsek. Ezt követően készültek harangjai. 1981-ben a 710 kgos „Szent István", s a 350 kg-os „Mária" harang. Mindkettőt Gombos Lajos őrbottyáni műhelyében öntötték. A templomnak van egy harmadik harangja is. Az 1930-as évek végén készült, súlya pedig 130 kg. A Búza téri görög katolikus templom harangjai közül egy darab szintén acélból készült, s ez szintén a megmaradást jelentette. A templom nemsokkal az első vüágháború kirobbanása előtt épült. 1910 májusában volt ünnepélyes alapkő letétele, s 1911. szeptember 15-én, Nagyboldogasszony napján, a templom címünnepén szentelték fel. A templom felszentelésére elkészültek harangjai is. A legnagyobb 920 kg súlyú, s a pócsi Mária tiszteletére, a második 640 kg súlyú és Keresztelő Szent János tiszteletére, a harmadik 522 kg súlyú és Szent Miklós tiszteletére, a negyedik pedig 262 kg súlyú és remete Szenté Ferenc tiszteletére szentelték. Valamennyi harang Sopronban, Seltenhoffer Frigyes öntödéjében készült. Ez volt az egyetlen olyan templom, Miskolcon, amelynek négy harangja volt. A négy közül hármat vittek el a háború alatt, a negyedik anyaga miatt maradhatott meg. A miskolci Szent Háromságról nevezett ortodox templom építését a helyi közösség 1785ben kezdte el. Bár több évtizedet éltek városunkban az „igazhű keleti keresztények", a felekezeti intolerancia őket is érintette. II. József 1781-es türelmi rendelete után kezdhettek templomunk felépítésébe. Az első - meg nem valósult terv egy kupolás, impozáns méretű templomot képzelt el. A napjainkban látható templom 17851806 között épült, s városunk kiemelkedően nagyértékű barokk emléke, amelynek egykori költségeiből a galíciai és oroszországi görög közösségek is részt vállaltak. A templom 65 méter