Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci különlegességek

Az első telefontól a Távközlési Rt.-ig (Széchenyi István u. 52. és Régiposta u. 9.) Tíz évvel ezelőtt, 1985 októberében megkezdődtek a Regionális Távbeszélő Központ építési munkálatai. Néhány hónappal később (1986. február 11-én) sor kerülhetett az épületegyüttes alapkő letételére. A hírközlés miskolci történetében korábban csupán két, hasonló jelentőségű esemény volt. A kezdet, vagyis 1888. december 15-e, amikor megnyílt az első telefonközpont, valamint 1939. május 17-18-a, amikor a mai főposta épületében „munkába állították" az Ericsson-rendszerű új, gépi kapcsolású telefonközpontot. 107 évvel ezelőtt, december közepén a Borsod-Miskolci Értesítőben az alábbi közlemény jelent meg: „Van szerencsénk a m. t. közönséget értesíteni, hogy a helybeli távbeszélő hálózatot vasárnap a közhasználatnak átadtuk, s midőn azok névsorát, kiknél egyelőre a telephon be lett vezetve, alább közlenénk, tudatjuk, hogy a t. közönség rendelkezésére két nyilvános állomást is szerveztünk, ahol bárki csekély díj lefizetése mellett a telephont igénybe veheti. Szolgálati idő a központban: Márczius 1-től okt. 31-ig. Reggel 7 órától este 8-ig. Nov. 1-től febr. végéig. Reggel 8 órától este 7-ig. Miskolcz, 1888. deczember 15. Wilhellm és Jenéi a miskolczi telephon hálózat tulajdonosai." Ezzel a hírrel indult hódító útjára Miskolcon a telefon. Mindez mindössze hét évvel ezután történt, hogy Budapesten megszólaltak az első távbeszélők (1881). A miskolci telefon „székhelye", központja a Széchenyi utca ma is meglévő házának udvari részében volt. Akkor a névjegyzékben Silbiger Bertalan volt a tulajdonos. Egy korabeli fénykép tanulsága szerint az épület bejáratának bal oldalán az 1911-ben alapított Belvárosi Takarékpénztár Rt. miskolci fiókja kapott helyet, a bejárat jobb oldali üzleti részében Máté fenő divatkereskedése működött. Az udvarban a telefonközpont mellett Frankfurt Miksának volt férfi szabászata. Egyikőjük neve sem szerepel a kezdeti 23 előfizető között, de hiszen ez érhető, közel volt a központ. 1893-ban a telefonelőfizetők neve reklámként is megjelent a helyi újságokban. Ekkor már félszáznál több volt az előfizető. A város 1895ben megjelent első név- és címtára szerint pedig közel száz miskolci cégnek és magánszemélynek volt üzletében, hivatalában vagy lakásán telefon. A városi távbeszélő hálózat első lényeges bővítésére 1909-ben került sor. Ezt megelőzte egy terepbejárás, s elkészült az a munkatérkép is, amely a kábelek vonalait a város területén rögzítette. Innen tudjuk, hogy „a postatávirda távbeszélő hivataltól" a Rudolf laktanyáig és a Városházától a Hunyadi utcai bőrgyárig új kábeleket fektettek le. Ezzel a bővítéssel közel egyidőben jelent meg az az első ismert telefonkönyv, amely a miskolci és a hozzákapcsolt települések előfizetőinek számait, neveit tartalmazta. A telefon 1881-től (törvényben is rögzítve) állami monopólium volt. Távírót, valamint vülamos berendezések felállítását, működtetését csak állami kézben és irányítással lehetett elképzelni.