Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci különlegességek

rosunk egy irtóztató kórtanya, s nagyszerű temető hely lőn, hol a halál legrémítőbb alakban dühöngött a magán házakon kívül a tanodák, iparosok áru színei betegekkel teltek meg. Légünk meg van vesztegetve . . ."A korabeli adatok szerint 1849. június utolsó hete és július első hete között közel 2000 orosz katona pusztult el. Paskievics tábornok 1000 beteget Kassára indított, s júÜus 9-i elvonulása után még ugyancsak 2000 ápolt maradt Miskolcon, akik részben elpusztultak, részben július közepétől sikerült Kassára elszállítani őket. A miskolci ortodox egyházközség anyakönyvi bejegyzései, de a levéltári feljegyzések, korabeli naplóírók dokumentumai alapján tudjuk, hogy az ekkori járvány áldozatait a tetemvári ortodox és mellette lévő református (Deszka) temetőben s főleg Mindszenten „a kavicsos domb mellé és a szántó földekbe takarították el." E régi temetőknek azóta már csupán az emléke él, hiszen a tetemvári, egykori ortodox temető már része a Deszka temetőnek (itt vannak a mostani új parcellák), a Mindszenti temetőnek az ún. szántóföldi része Miskolc 1944. évi bombatámadásai során többször is belekerült a szőnyegbombázásba. Véglegesen a Szüágyi Dezső utca meghosszabbításakor, az M3-as út átvezető szakaszának elkészítésekor tűnt el. Jelentés az „epekórságban" elhunytakról, 1831