Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)
Miskolci különlegességek
nyavaja; Keresztesen hol néha 300 beteg és 30 halott is van napjában; 's Kövesden leginkább küszködik, 's dühösködik. . .. Miskolcznak pedig állapotja, hol annyi féle rendbül ál a' Város népe, és hol rendet tartani már csak a' sok nem eléggé okos Tanácsadók miatt sem lehet, 26000 léleknek rakáson létté a' ragadvány tekintetibűl is legveszedelmesebb. ... De így vagyunk az orvosi szerekre nézve is, onnan felűlrűl nem kapnak a' Paticariusaink, a' M. Kir. Biztos hatalmasan munkálkodhatván egyenesen pestre, oda is csak a' kérés útján kelletik várakoznunk." A kolera áldozatait Miskolcon is sokfelé temették. Erre utolsó jelek, maradványok a Tetemvár környékéről, a Minorita templom mellett és az Arany János utca környékén, amikor az építkezéseket megelőző földmunkákra került sor. A halottak eltakarításának rendjét központi intézkedés írta elő, de a helyi sajátosságoknak megfelelően szinte településenként voltak egyedi megoldások: ,,A' Torokat, a halottas látogatásokat azonban igen kemény fenyíték alatt el kell tiltani, az illyetén halottakat soká tartani az élőkre nézve veszedelmes, debár elkerüljenek is azok még sem tanácsos hirtelen eltemetni, a' rendelt 8. óra előtt pedig éppen nem szabad, ha lehet és ahol lehet, ha a' holt testeket távol a' helységtől valamely ezen czélra készített kunyhóba tovább is tarthatják igen kívánatos azon szerencsétlenekre nézve"- szólt a mindenki számára kötelező végrehajtási rendelet. A nagy koleralázadás a története, a kór pusztítása még benne élt az emberekben, amikor az 1848-1849-es szabadságharc idején az orosz seregek behurcolták, s újra elterjesztették a halálos betegséget. A korabeli naplóíró erről a következőket jegyezte fel: „Az orosz sereg rémítő cholerát hozott magával, határunkra pedig pusztítást. Az oroszok haltak, naponként százon felül is, annyira, hogy kevés napok lefolyása alatt ezrek estek áldozatul; s a halál öldöklő angyala nem kímélte a lovasokat sem, kik közül az oroszok bejövetele előtt is számosan haltak el, vá1831 dik ESZTENDŐI FELSŐ MAGYARORSZÁGI ZENDŰLÉSEKNEK TÖRTÉNETI LEÍRÁSA. KIADTA P E S T E PKTRÁ'ZAI TRATTNER J. M. ÚS KAROLYI iSTVÁXN.Áf,. 18 3 2. A „kolerazendülés" első feldolgozása, 1832.
