Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci különlegességek

Jézus kútja" az Avas alján Régi iratokban, városi feljegyzésekben az 1670-es évektől találkozunk a „Jézus kútjánál", vagy „Jézus kútja felett" megjelölésekkel. A fogalom ekkortól napjainkig él a köztudatban. Említése egykor a hely meghatározására, máskor a kútra, mint víznyerő helyre vonatkozott. Helyét ma még ismerjük, s így megvan a lehetősége, hogy a dokumentumok alapján terv készüljön, s egy jókezű mester tárgyba álmodja a miskolci legendák egyikét. A kút vizét emlékezet óta gyógyvíznek tartották a környék lakói. Pontos helye a Torony alj a u. 79. szám előtt, az Avas oldalában volt. Közvetlenül mellőle indult egy feljáró a „Jézuskút-sori pincékhez". (Ezen a soron volt a költő Lévay Józsefre is pincéje. Sokan megfordultak itt. Hangulatukat, emléküket a miskolci irodalomtörténet őrzi.) Századunk első évtizedeiben olyan nagy volt a kút „látogatottsága", hogy azzal a helyi sajtó is foglalkozott. „Azonban nem olyan könynyű dolog hozzájutni ehhez a kitűnő italhoz, ami a Jézus kútjából fakad. A kis házikó ajtója kulcsos zárral van lezárva és csak azok meríthetnek belőle, akiknek kulcsuk van. ... A Martintelepről, a Szentpéteri kapuból és az Erzsébet kórház tájékáról is idezarándokolnak" - írta a Reggeli Hírlap egyik tudósítója 1924-ben. Az ok egyértelműen az volt, hogy a kút vizét jobbnak tartották, mint a Tapolcáról csőrendszeren keresztül érkező klóros vizet. Mindig jéghideg és kristálytiszta volt.Az ittlakók, de a város is feladatának tekintette a környék rendezését, tisztán tartását. 1934-ben a lakók az elöljáróság segítségét kérték a soronkövetkező felújításhoz. Ez meg is történt, mire a sajtó nem kis iróniával írta (a rosszminőségű csap vízre utalva): „ha a miskolci polgár fizeti a vezetékes víz díját, akkor nyugodtan ihatja a kútvizet." Az 1940-1950-es években is sorban álltak az emberek, s a kút vize kifogyhatatlan volt. A vadgesztenye fákkal övezett forrás körüü kis liget enyhe üdülést jelentett a nyugalmat kereső és pihenni vágyó, arra sétáló miskolci polgárok számára. A temetőbe virágot locsolni, vizet mindig innen merítettünk. Akkor még gondozták, s hozzáférhető is volt. Gondozóját a hófehér, nagyszakállú Augusztini Lajost mindenki ismerte és tisztelte a környéken. A kút ma már nincs meg, de gyógyító erejű vizéről több legenda, vagy igaz történet ismeretes. Az egyik szerint a beteg embernek 13 pohárral kellett innia belőle, s ezt követően meggyógyult. Ezért terjedt el, hogy Jézus vére volt benne, az gyógyította meg. A kút keletkezéséről tudni vélik, hogy Jézus járt erre, s mikor kihúzta botját, amire támaszkodott, felfakadt a forrás vize. Ezek, s még valószínű számos más, igaznak tartott történet élt a miskolci emberek, az Avast otthonukként szerető polgárok között. Aztán a betemetett kúttal, meg a domboldal temetőjébe költöző generációkkal együtt feledésbe merültek (merülnek?) az egykori legendák is.