Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

Miskolci különlegességek

Benzoe, Copal gyanták - velencei terpen tin á 100 grm - finomított Spiritus Vini concentratusban oldva, mely folyadék a csontszövet összetartó alkatrészét helyettesíti, - mert azt annyi ezer és ezer évek óta teljesen elveszitette és csakis az ásványi részei a csontnak maradtak meg, - u. m.: mészpát és silicátok. Fenti folyadék egyszersmind a külső fényét is megadta az agyarnak a maga természetes szine megtartásával - és könnyen beivódó természeténél fogva a csont állományába mélyen behatolt is. 4/ Hogy az alsó része az agyarnak légmentes (illetve légáramlattól védett) legyen - a következő ágyalási anyagot állítottam össze: a) Alsó rétegben kiégetett kormot por alakjában - a rétegzett magassághoz képest egy negyed résznyire. b) felette két negyed résznyire égetett homok és korom vegyület. c) legfelső rétegen tiszta égetett homok - melyre alkalmazható az esetlegi mamutkori talált föld és kőzetek. Ezen rétegzéssel az éretik el, hogy sem légáramlat sem pedig különböző férgeknek nincs kitéve az enyészetre ugy az agyar, mint a fatartója és a gypsz anyag, min az agyar nyugszik. 5/ Hogy a felső illetve a látható mamut agyar-rész a levegőtől teljesen óva legyen - szükséges, hogy - a legtisztább színtelen Damar lackkal időnkint bevonassék - akként a hogy a repedések előállanak. A Damarlack bekenése által együttes fényes felület adatik és üvegkeménységü réteg, ugy hogy az agyar felülete lágy porzó szőr ecsettel - a leülepedett portól leporolható. Az agyarnak érintése vagy helyváltozatása, nemkülönben rázkódása - kerülendő. 6/ A másodízben átadott mamuth agyar preparálása ugy intéztetett el, mint a november havi - elsősorban preparálási módszer szerint. Rácz Jenő gyógyszerész múzeum egyesületi rendes tag" 1964-ben a Magyar Nemzeti Múzeum főrestaurátora, Baki Győző végezte a mammutagyar „felnyitását" és újra konzerválását. Érdekes megállapításokat tett elődjének munkájáról, de nem érdektelen az a látvány sem, ami szeme elé tárult: „A miskolci mamuth-agyar 190l-es és 1950-es konzerválásához. Mielőtt rátérnék az újbóli konzerválás részletezésére, az 1900-as években végzett konzerválásról kívánok néhány megjegyzést tenni: Az a körültekintés, amellyel Rácz Jenő gyógyszerész a reá bizott feladatot megoldotta, elismerésre méltó. Miért kellett mégis a mauth agyart újból konzerválni? - 1950-ben levelet kaptam a múzeum akkori igazgatójától, Leszih Andortól, melyben értesít az agyar „vivselkedéséről". Az agyar t. i. levele szerint „nő és vastagszik, repedések keletkeztek a csontfelületen 5-15 mm nagyságban és a felületi darabok a helyükről elmozdulnak". Ha az 1901. szeptember 12-i leírást olvassuk a mamuth agyar konzerválásáról, ebből kitűnik, hogy a konzervátor elődöm nagyon helyesen nagy súlyt helyezett a mikroorganizmusok elleni védelemre. „ . . . A leletet a helyszínen enyvoldattal leöntötték, majd gipszmodelbe (ráöntve) behozatott a városi múzeumba ..." így tehát az alsó enyvréteg közvetlenül érintkezésben maradt (minden szigetelés nélkül) a ráöntött gipsszel a lelet egynegyed részén. Ezen a részen az enyv nedvességszivó tulajdonsága folytán állandó nedvességmozgás volt. Ha a leletet nem a Szinva partján tartják, ahol erősen páradús a levegő, ugy több mint valószínű, hogy a lelet ma is jó állapotban lenne és nem kivánt volna ujabb beavatkozást, konzerválás szempontjából. Feltehető tehát, hogy a bajt a tárgy belsejében felhalmozott nedvességszivó tulajdonsággal rendelkező kötőanyagokhoz (enyv, dextrin, gumiarabicum) utat talált felszívódó nedvesség okozta. Mi az újbóli konzerválás megkezdése előtt eltávolítottuk az elmozdítható csontréteget és ez alatt egy csodálatos látványt tárult elénk - az agyar belseje már nem rendelkezett a csont természetes struktúrájával, hanem annak megmaradt ásványi részei válta-