Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A főutca polgár- és üzletházai

fennálló könyv- és zeneműkereskedés mellett nagyvárosias intézménnyé alakult. Kívülről semmi nem mutatja, hogy benn az üzletben huszonkét méter hosszúságú dekoratív szépségű, artisztikusan kedves terem szolgál a gramofonés zeneterem céljára." 1930-ban a László-féle nagykereskedésről egy katalógusban a következőket olvashattuk, egy kicsit történeti és családtörténeti adalékokat is szolgáltatva: „Legrégibb vagyis a legelső miskolci könyvkereskedés. Alapította 1833-ban Lőwy József, 1885-ben átvette fia, László Adolf, aki az üzletet a legmodernebb gépekkel felszerelt nyomdával bővítette ki. Jelenlegi cégtulajdonos 1913. évtől fia, László Ervin." Az adat azt jelenti, hogy László Ervin a könyv- és zeneműkereskedésben a család harmadik generációját képviselte. Meglepetéssel szolgál viszont olyan értelemben, hogy az 1845-ben alapított Heilprin Mihály-féle kereskedés a Széchenyi u. volt 13. szám alatt nem a legkorábbi alapítású „intézmény" volt Miskolcon, mint ahogy az adatok szerint ezt tudni véltük. (Lásd Miskolc I. kötet 261-263. o.) A miskolciak csak „hangosan beszélő gép"-nek nevezték az új csodát, s főleg annak ősét, a hatalmas tölcsérrel ellátott eufont. A korabeli technika ismerői és kereskedői jól tudták, „hogy László Ervin elsőnek vezette be Miskolcon az eufont, a parlefont és a legtökéletesebbet, a hangosan beszélőt, s így a legautentikusabb megállapítani azt, hogy milyen szerepet töltenek be a technikai csodák". László Ervin üzlete megnyitásától még másfél évtizeden keresztül működött, s technikai csodáival nemcsak Miskolcon tette magát híressé, hanem elismert volt a megye határain túl is. Váratlan haláláról a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap tudósított. 1943 júliusában. „László Ervin könyvkereskedő (1890-1943) családjától és hazájától 14 hónapi távollét után . . . messze idegenben gyilkos betegség áldozata lett". LÁ5ZLÖ ERVÏN E foi. &d!. ^,^r?< Megvalósult homlokzati terv, 1924