Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A főutca polgár- és üzletházai

fotó örökítette meg. Az üzlethez közeleső üzemben 30-40, főleg külföldi munkás dolgozott. Az iparkamara jelentése szerint, amikor 1892-ben először használtak gőzerőt a gépek meghajtásához, egyetlen évben 30.000 darab keménykalapot állítottak elő. 1893-tól megjelenhetett termékeiken a magyar címer is, így hintve el jó hírét a magyar kalapnak Ausztriában, Németországban és Angliában is. A miskolci cég hamburgi ügynöksége Amerikába és Ázsiába is talált piacot az akkor már évi 50.000 darab kalapnak. Miskolcot kinőtte a jólmenő vállalkozás, s ez volt oka annak, hogy 1895-ben Pelikán és Gyukits kalapgyára áttette székhelyét a fővárosba. A kapcsolat jó félévszázadon keresztül megmaradt Miskolccal. 1904-ben a város „Ellenzék" című lapja adta hírül, hogy a gyáralapító Pelikán Alajos özvegye 71 éves korában Budapesten meghalt. Az üzlettárs Gyukits Gyula a gyáralapító veje volt, akinek a nevét a Fischer Béláné és Fia budapesti kalapgyár az államosításig megőrizte. Levelezéseiben és cégjelzésében mindvégig használva a „Gyukits kalap" feliratot. A céget tartós üzleti kapcsolatok kötötték Jurácskó Bélához, akinek kalapos üzlete a szomszédos épületben, a Széchenyi u. 40. szám alatt volt. Az épületben helyet kapó, szintén történeti értékű kereskedés Székely Lajos, Győri Ferenc és Morvái Ignác közös vállalkozása volt. A céget 1911-ben alapították, s az 19201930-as években fióküzleteik voltak az ország két „végében" így Nyíregyházán és Győrben is. A város egyik legnagyobb üzlete volt, a napi sajtóban rendre dicsérő minősítések jelentek meg róluk. A ruhaüzlet 1944-ig működött, s az 19451949 közötti „átmeneti" időszak után került sor államosítására. A Széchenyi utcára reprezentatív homlokzattal néző épületben volt orvosi rendelő, ügyvédi iroda, s egy időben itt működött a „Fonciére Általános Biztosító" ügynöksége is. Kortörténeti szempontból a kilenc axisú épület földszinti homlokzati zónája, illetve annak keleti fele nagyvonalakban megőrizte egykori portálját. A földszint nyugati része teljesen átalakult, a cégváltozások együttjártak a korábbi portáltagozatok maradéktalan eltüntetésével. Az első emeleten, a homlokzat középtengelyében volutás-lábas konzolokkal alátámasztott téglalap alakú erkély vonja magára a figyelmet. Ennek ellenére az erkély jellegtelen vasráccsal kereteit. Az első és a második emeleten egyaránt hasonló ritmusban sorakoznak az ablaknyílások. A két emeleti mezőt az egykori földszint-emeleti osztópárkányról induló, mindkét emeleti szintet átfogó monumentális, eklektikus jellegű, volutás-hermás fejezetekkel ellátott pilaszterek kötik össze. E pilaszterek közötti falmezők teljes szélességét ablakok, illetve azok keretdíszei töltik ki. Az első emeleti ablakok félköríves záródásúak, oldalaikon törpepilaszterek állnak. E kiugrások fejezeteire illeszkednek a gazdagon profilált félköríves szemöldökpárkányok, amelyek záradékában konzolszerűen előreugró puttófejes groteszkek jelennek meg. Az első és a második emeletet a pilaszterek által megbontott frízszerű falsáv választja el. A falsávban téglalap formájú, szélén rojtos vakolatdíszek jelennek meg. Az első emeleti ablakok szemöldökeinek magasságában a pilasztereket volutás csúcsban végződő, ovális függőmotívummal kereteit, alul rojtos mezővel bővített stukkódíszek dekorálják. A második emeleti ablakok egyenes záródásúak, befelé mélyülő lemezes vakolatkerettel vannak ellátva. Az erős kiülésű szemöldökpárkányt kis lábas, volutás konzolok támasztják alá, alatta a tagolt falmező függőlegesen hornyolt. A kiugró eresz fölött, a homlokzat síkjából némileg visz-