Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)
A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep
Rendőrségi palota a sóraktárak helyén (Zsolcai kapu. 32.) A Zsolcai kapuban, a Kassa felé vezető út mentén kialakítandó kincstári sóraktárakra 1813ból ismerjük az első, térképmelléklettel ellátott dokumentációt. A javaslatot Molnár Sándor a diósgyőri kincstári uradalom felügyelője készítette, a rajz pedig Frey Ferenc kamarai mérnök alkotása. Az uradalmi prefektus javasolja, hogy a sóhivatal részére szükséges lenne megvásárolni (a már meglévő sóházakhoz) a szomszédos káposztás-kertet. Az információ azért fontos, mert kiderül belőle, hogy ezen a területen már korábban léteztek sóházak, másrészt mezőgazdasági művelés alatt álló területek vannak a környéken. (Más épület meglétére sem írásos feljegyzések, sem a korabeli várostérképek nem utalnak.) Ezen a sóházi, a kassai úttól a Szinváig lenyúló, kettős telken az 1853-ban készült uradalmi felmérés komoly építményeként rögzített. A 4 darab színezett tusrajzot, (alaprajzokat és keresztmetszeteket) Újházy János és Szombathy Károly kamarai mérnökök készítették. Eszerint a kettős telek közül a városhoz közelebbin öt épületet találunk. Egy L alakú építményben jelzik a mérlegházat (Waagers Lokale), mellette pedig a felvigyázó (Stadthütter) lakása helyezkedett el. Mögötte kút és nyolc helyiségből álló, szén és fa tárolására, valamint jószágtartásra alkalmas melléképítmény foglalta el az udvart. A telek északkeleti sarkában a pénztár, az iroda, a pénzbeszedő és sóellenőr (Cassa, Carizlei, Einnehmers und Controllors Wohnung) egyemeletes háza állt. Az udvart a kerttől hosszú istálló választotta el. A telken tehát öt építmény állt, az udvar mögött kert volt elkerítve, majd „Aecker" (szántóföldként jelzett terület) következett, amely lenyúlt a Szinva medréig. A Zsolca felé eső szomszédos telken állt a telket teljes szélességében kitöltő Salz Magazin, vagyis a sóraktár. Mögötte néhány kisebb melléképület volt, majd az udvart a kerttől csűr zárta le. A csűr mögött a szántóföldek kezdődtek. Ez az a 19. század közepi állapot, ami jellemezte Lieb Leo Mihály, azaz Munkácsy Mihály édesapjának miskolci tartózkodását, sótárnoki munkálkodását. Az emeletes sótárnoki házban lakott az apa, majd később Munkácsy Emil, a festő testvéröccse, aki pénzügyi főbiztos volt. A sóház épületegyüttese 1882-1883-ig működött. Ezt követően a fő és néhány melléképületét Koós Soma vásárolta meg, s itt alakította ki 1894-ig működő kőedény és majolika gyárát. 1895-ben költözött ide a „Pénzügyi Bizottság", vagyis a városi adóhivatal, amelynek hivatalnoka volt Munkácsy Emil. A sóház története ezt követően fura, furcsa módon alakult. A Kun József (ma: Kis-Hunyad) utcán működött 1889-től a polgári fiúiskola. A miskolci és miskolc-környéki jelentkezők száma olyan magas volt, hogy évente 150-200 gyerek kimaradt az iskolából. Egy új iskola felépítéséig kényszermegoldásként találták ki, hogy költözzön ide az iskola „kihelyezett" részlege. 1913-tól így került ide a II. számú polgári fiúiskola. Az épület iskolának alkalmatlan volt, mégis itt mű-