Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

asztal körül a vidékről jövőknek alakítottak ki elárusító helyet. A több, mint hat és fél évtizeddel ezelőtt megnyitott csarnok elárusító rendszere azóta többször átalakult, de logikája most is példaértékű. A csarnok Zsolcai kapu felőli első részében virágüzletek voltak, majd a tej- és tejtermék árusok következtek. Ezek után a „fehér süteményesek" elárusító helyei, majd a gyümölcsösök, őket követően pedig a cukrászok voltak. A csarnokot (részben a mostaninak megfelelően) a halkereskedők zárták. A vásárcsarnok - akkor úgy gondolták évtizedekre megoldja a piaci árusítás gondjait. Ezért az épület környéki nyüt árusítást azonnal be is tiltották. A városban ezen kívül még két piacot engedélyeztek. Egyiket a Vörösmarty utcán, s ez volt az ún. kis piac, a másikat pedig a Werbőczy (ma Dózsa György) utcán. Az épület terveit egy budapesti építész, Münnich Aladár készítette, a kivitelezésben pedig egy sor, jó nevű miskolci cég vett részt. Az épület homlokzati kialakítását, a timpanon fölé emelkedő faragvány-kompozíciót például a jeles Somló és Fia szobrászok készítették. Miskolcon számos helyen lehetett találkozni munkáikkal, így a vasúti pályaudvar, a színház, a Miskolci Takarékpénztár, a kir. kat. főgimnázium (mai Földes Ferenc Gimnázium) vagy éppen az Uránia mozi szobrászati munkái is az ő nevükhöz fűződnek. Az 1944. június 2-i bombázás során - a közvetlen környezettel együtt - a vásárcsarnok is súlyos károkat szenvedett. A visszaállítás során elveszítette külső díszeit, nem került vissza helyére az óra sem. A következő felújításr? 1957-1958-ban került sor. Azóta a környezet gyökeresen átalakult, de az épületen körben elhelyezett cégtáblák is gyakorta változtak. Az egykori „búza áruló tér" - ahol sok gabonakereskedő gazdagodott meg, közülük is talán legismertebb volt a legendákkal övezett Bató család - az eltelt évtizedek alatt sokszorosára bővült. S bár új építmények, fedett részek és elárusító pavilonsorok, a tér közvetlen környékén pedig üzletek és vendéglők épültek, gyakorta bizonyul szűknek a piac befogadó képessége (ebben nem kis szerepet játszik az 1968-ban átadott távolsági buszok pályaudvara). Pedig ez volt Miskolc „egyedüli, s legtöbb figyelmet igénylő nagy tere". Mindezt akkor mondták, amikor a piactér egyik végében már megépült a görög katolikus templom, a másikon pedig még csak tervezték a vásárcsarnok felépítését. A csarnok belső árusító helyei, 1932