Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)

A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep

A Hangya Szövetkezet épülete a Sóhivatal telkén (Zsolcai kapu 36.) A mai Miskolc területén 1945 előtt sok és sokféle fogyasztási, értékesítési szövetkezet működött. Ez a sokszínűség azzal magyarázható, hogy a „Nagy-Miskolc" elnevezés alatt eggyé szervezett települések különböző adottságúak voltak. Lakosságuk pedig sokféle foglalkozást űzött. Ezért (is) egy szövetkezetfajta sem vált uralkodóvá, néhány típus egymás mellett, sőt egymással versenyezve funkcionált. Nem volt kivétel a „Hangya" Termelő-, Értékesítő- és Fogyasztási Szövetkezet sem, amelynek a miskolci járás csaknem valamennyi településén volt üzlete. A Magyar Gazdaszövetség szövetkezeti központjának miskolci kirendeltsége a Zsolcai kapu 36. szám alatt működött. A Hangya fogyasztási szövetkezetnek a kiskereskedők és a szatócsok „kiiktatása", az ő körükben tapasztalható visszaélések kiküszöbölése volt a feladata. A kor megítélése szerint is a módosabb parasztság érdekeit képviselte, illetve azokra támaszkodott. Az 1910-es évek elején közel másfélezer (1276), az 1940-es években pedig 1800 szövetkezet működött, s 80.000 tagot számlált. Az 1945-ös földreformmal párhuzamosan egy részüket kisajátították, de jelentős részük megmaradt 1948-ig, a földműves-szövetkezetekbe való beolvasztásig, illetve a szövetkezeti mozgalom kereteinek kialakításáig. A Hangyának Miskolcon sem volt monopol helyzete, mégis a régió szövetkezeti mozgalmának egyik központja itt működött. A központi épülete a 19. századi sóraktár épületegyüttesben a mérlegmester házából alakult ki. Ez egy földszintes épület volt három helyiséggel. Az utcai homlokzatot úgy alakították ki, hogy minden szobának egy ablaka és egy utcára nyíló ajtaja volt. Az épület alaprajzát ismerjük, külső megjelenéséről csupán Kiss Lajos tanár akvarellje maradt meg, így őrizve az 1930-1940-es évek hangulatát. A kép mutatja a szomszédban még álló emeletes egykori irodaépületet, amelyben lebontása előtt - a II. számú polgári fiúiskola működött. A telek udvarfelőli része földszintes és emeletes épületrészekkel volt beépítve. Az 1944. június 2-i bombatámadás alkalmával az épület megsérült, de a front hetei alatt - valószínű a Hercz-gépgyár felrobbantásakor - kigyulladt, s komoly károkat szenvedett. 1946-ban került sor az épület felmérésére, eldöntendő, hogy le kell-e bontani, vagy érdemes helyreállítani, felújítani. A Hangya kirendeltsége a telek építményeit üzem és irodahelyiség céljára ideiglenesen kívánta helyreállítani. Az volt az elképzelés, hogy a nagy forgalom miatt a cég a Gömöri pályaudvar közelében és a tervezett Sajó hajókikötő térségében telket vásárol, s mindkét helyen korszerű telepet alakít ki. Ezen a részen pedig lebontva az utcára néző elavult, régi, földszintes épületet, három emeletes bérházat kívántak építeni az alkalmazottak részére. A tervezett épületnek hasonló hangulatot kellett volna árasztania, mint a Soltész Nagy Kálmán utcai sarok bérházaknak. A szövetkezet elkészítette a helyreállítási terveket, amelyhez az engedélyt 1946-ban meg is