Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. (Miskolc, 1995)
A város szíve, a Zsolcai kapui ipartelep
moltatásával hűtötték. (A lehűtött sós vizet szivattyúk segítségével mozgatták a vágóhíd és a jégraktár csővezetékeiben.) A jéggyár elsődlegesen a vágóhidat látta el, az ezen túl termelt jeget pedig a városban értékesítették, speciális jégszállító kocsikkal juttatták el a megrendelőkhöz. A jéggyár megnyitása körüli években (a háború előtti időszakban) 11-12.000 mázsa jeget termelt, amelyet közel 100.000 tömbben értékesítettek. (Nagy felhasználók a vendéglők és a városi húsboltok voltak.) A vágóhíd teljesítőképessége az időnkénti modernizálással növekedett. Az első világháború előtt 25.000-30.000 darab állatot vágtak évente. Sertésből vágtak a legtöbbet, majd a borjú, a juh, a tehén és az ökör következett. Elenyésző volt az előbbiekhez képest a ló és a kecske. A vágási arányokból érzékelhető, hogy az akkori táplálkozásban előkelő helye volt a borjú- és a juhhúsnak. A vágóhíd, s különféle kiszolgáló építményeinek bővítésére 1912-1917. között többször is sor került, ezt követően az 1930-as évek végén területbővítés vált szükségessé, ez a mind nagyobb tömegben érkező vágóállatok elhelyezésére szolgált. 1939-ben 15 éves visszafizetési határidővel nagy összegű kölcsönt vett fel a város, mert a földművelésügyi minisztérium jóváhagyta az exportálókat is szolgáló új hűtőház és vágóhíd felépítésének tervét. A műjéggyár 300.000, a vágóhíd pedig 700.000 pengőbe került volna. (Az arányokat érzékelteti, hogy a Zsolcai kapui rendőrségi palota felépítésére 500.000 pengő hitelt vett fel a város.) A pályázatot kiírták, de a tervek megvalósítására a háború miatt nem került sor. 1944 decemberében számba vették Miskolc 32 ipari üzemének és a környező bányavállalatok háborús veszteségeit, a pusztulás mértékét. A vágóhíd és a jéggyár azok közé tartozott, amelyek viszonylag jól élték túl a front időszakát. Az épületekben belövések következtében keletkeztek károk, ennek mértékét 16%-ban állapították meg, ami azt jelentette, hogy működőképessége nem forgott veszélyben. Az üzemet (a megmaradt állatállomány függvényében) 1945 elején be is indították, s 1946-tól elkezdődtek újabb kiegészítő épületek építésének munkálatai. 1949. augusztus 29-én az ezévi X. tc. alapján (a többi üzemhez, vállathoz hasonlóan) a vágóhidat és a jéggyárat községi vállalattá alakították, azaz „Miskolci Vágóhíd Községi Vállalat" néven államosították, s ezzel a miskolci húsipar történetének újabb fejezete kezdődött el. (A 20. század második felének történetéhez tartozik, hogy egy jéggyárral 1956-ban gazdagodott a város, a hűtőház pedig Csaba László tervei alapján 1956-1960. között készült el.) Városi reklám, 1910 MISKOLC V .' Alapíttatott 1907 T t)éri;t^ .'•\ • ^.Üzembe lielvettetett 1907 augusztus 1-én. ,Kibövittetett 1910 márciusában. .
