Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Terek, szobrok, emberek
gos vezetői szükségét érezték a demonstrációnak. A párt országos elnöke ekkor Kossuth Ferenc (1841-1914) volt, aki a díszebéden a következőkben emlékezett: „Negyvennégy évig voltam külföldön, követtem édesatyámat a számkivetésben. Halála után hazajöttem, hogy lerójam kötelességemet a haza iránt s az iránt az emlék iránt, mely - úgy tapasztalom - pártkülönbség nélkül szent ebben a hazában. . . . édes apám nyomdokain haladok, csak egy dolgot nem fogadtam el az ő eszméi közül: az incompatibilitás ^összeférhetetlenség) eszméjét. Alkotmányos térre léptem. Az utolsó szó még nincs kimondva, az, melyet atyám halálos ágyán említett, hogy Magyarország függetlenségét békés úton is ki lehet vívni." Bizony Ákos (1846-1922), aki a város országgyűlési képviselője, s két évtizeden keresztül a Miskolci Ügyvédi Kamara elnöke volt, a szoboravatáskor politikai harcostársként fogalmazott: „Széchenyi István és Deák Ferenc voltak olyan nagy államférfiak, mint ő, de őket mégsem szeretjük úgy, mint Kossuth Lajost. Széchenyi és Deák a hidegen számító észre tettek hatást, Kossuth Lajos pedig lángcsóvával a szíveket hódította meg." Egyik oldalról Széchenyi és Deák, másik oldalról pedig Kossuth Lajos. A szembeállítás és az összehasonlítás tehát haláluktól élteti e nagyságokat. Kossuth Lajos emlékét utcanév és szobor is őrzi Miskolcon. Később, 1930-tól ismeretes volt a Kossuth-serleg is. A miskolci demokrata kör ekkor alakult meg (székhelyük a Rákóczi u. 7. szám alatt volt). A kör egyik célkitűzése 1848 szellemének ápolása és megőrzése volt. A serleg pedig azt a célt szolgálta, hogy minden év március 15-én emellett mondtak ünnepi beszédet, emlékeztek a szabadságharcra és Kossuth Lajosra. Kossuth emlékének megtartásában fontos szerepet játszott és vállalt az 1919-ben Miskolcra települt eperjesi jogakadémia. Minden évben megemlékeztek a volt tanítványról, aki az 1816— 1819 közötti éveket töltötte Eperjesen. Az egyik legkiemelkedőbb ünnepségsorozatra 1944-ben került sor. Ez Kossuth halálának félévszázados, a jogakadémia Miskolcra telepítésének pedig negyedszázados ünneplése is volt egyben. Kossuth budapesti temetésén a nemzet nevében Jókai Mór búcsúzott. Számos emlékbeszéd következett, majd utolsóként Herman Ottó emlékezett és búcsúzott. Különös, hogy mindkettőjüknek erőteljes kötődése volt Miskolchoz. A Kossuth szobor 1973 91
