Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Terek, szobrok, emberek
A hősök emlékműve és a Hősök tere A hősök emlékművének felállítása a világháború éveiben már felvetődött, s helyének kijelölése 1916/1917-től foglalkoztatta a közvéleményt. Egy reprezentatív városi teret képzeltek el, ahol kellő rálátással, kellemes környezetben helyezhetik el a hősök és áldozatok impozáns emlékművét. A tér az 1940-es évek elejére elkészült, de nem a tervezett emlékműnek adott helyet. A mai Hősök tere elnevezés nem kötődik a második világháború után felavatott, s 1976-ig ott állt felszabadulási szovjet emlékműhöz. 1918 elején Szentpáli István polgármester Cárdos Aladár szobrászt és Kaszab Miklós építészt bízta meg, hogy készítsék el a hősök temetője rendezési tervét. Elképzelésük szerint a temetőbe - ahol ekkor már több, mint háromezer különböző nemzetiségű katona pihent - tíz méter széles, jegenyefákkal övezett magas út vezetett volna. Az út közepén félkör alakú térre tíz méter magas emlékművet terveztek, amelyen a négy égtáj felé négy rohamsisakos honvéd néz, leeresztett kezükben koszorút tartva. 1924-ben új elképzelés született: a Városház téren, az ún. négyes-lámpa helyén lenne legjobb helye a monumentális bronz emlékműnek. Néhány évvel később, az avasi kilátó tervezésekor felvetődött, hogy az Avas tetején álljon, s a kilátótorony falába illeszkedjen az első világháború hőseire emlékeztető dombormű. Mellette pedig épüljön egy emlékmúzeum, amely folyamatosan gyűjtené és bemutatná az utókor számára a háború emlékanyagát. A háborúnak már tíz éve vége volt, de az emlékmű még mindig csak tervasztalon létezett. Gárdos terve az volt, hogy az Avas első részét, amely az Erzsébet térre nyílik, bástyaszerűen kell kiképezni, hasonlóan a budai Halászbástyához. Az elgondolás szerint egy félig reliefszerű szoborcsoportról volt szó, amelynek egy kriptaszerű homlokzat adott volna keretet. Az avasi emlékmű „egy sebesült katonát ábrázol, aki egy ferde síron végső vonaglásban előre dől a földön. Fölötte a kriptabejárat mennyezetének mélyéről egy kitárt szárnyú angyal repül, egyik kezében babérkoszorút nyújt a haldokló felé, a másik hátrafeszített kezében pedig egy kivont kardot tart. Az előtérben, balról egy fiatal katona nyúl be a kilebbenő zászló után és szövetét ajkához szorítja. Jobb oldalt pedig egy magyar anya tartja magasba gyermekét ... Az emlékműhöz két oldalt széles lépcsőzet visz fel. És hogy az egész emlékmű harmonikus legyen, jobb oldalt egy paralell építkezést kell folytatnunk, amely egy oszloposán kiképzett pihenő lenne. A bástyázás és teraszolás, valamint az emlékműkripta építése éppúgy, mint maga a pihenő betonból készülne, az emlékmű pedig színes rusicai márványból. A platókon és teraszokon szökőkutakat szeretnénk elhelyezni" - fogalmazta meg elképzeléseit a szobrász. Amilyen gyorsan született az új elképzelés, olyan gyorsan feledésbe is merült. A városépítészet, városrendezés új, reprezentatívabb, nagyvárosi tér kialakítását kívánta meg. A kereskedelmi szakiskola, a Minorita templom és rendház, a leendő postapalota és a Pece-patak által közrefogott tömb többnyire földszintes házainak 129
