Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Terek, szobrok, emberek
téki anyagából került elő. Ez a bizonysága annak, hogy az 1850-es években „gróf Széchenyi Istvánhoz" címzett görög, posztó és divatkelme kereskedés működött a főutcán. Az pedig, hogy a város róla nevezte el több évszázados, Piacznak nevezett főutcáját, minden bizonnyal felért egy szoboravatással. Széchenyi emlékének idézésében érdekes jelenség, hogy századunk elején szállodát is neveztek el róla. Miskolc kilenc szállodája közül nagy hagyománnyal rendelkezett a Korona vagy a Három Rózsa. Elfogadott volt a Budapest, vagy a Párizs, de névvel csak a Széchenyit és a Hunyadit tisztelték meg. Ez a szálloda a Széchenyi u. mai 105. számú épületével azonos, s földszintjén egykor a Turul kávéház fogadta vendégeit. Idős miskolciak úgy emlékeznek, hogy a szálloda előtti kiszélesedő útkanyarban, a mai Royal köz irányában talapzaton állt Széchenyi István mellszobra. Valószínű, mindez a szálloda- tulajdonos „jóvoltából" történt, hiszen nincsen sem sajtó, sem másféle dokumentációs anyag, amely hírül adná a szobor felavatását. Hivatalos képeslap nem készült róla, s egykori ottlétét amatőr kép sem bizonyítja. A városi ismeretek viszont tovább szövik a szobor sorsát. Eszerint az első világháború után közlekedési okok miatt elkerült az úttestről a szobor, s a kávéház pincéjében helyezték el időlegesen. Új élete az 1949/ 1950-es években kezdődött, amikor az épülő Nehézipari Műszaki Egyetemre kivitték. Itt viszont nem állították fel, s létezéséről sincs senkinek ismerete. A történet érdekes, nevezhetnénk városi folklórnak is, mindenesetre azt megelőzően született, hogy a Városszépítő Egyesület közzétette volna adakozási felhívását egy felállítandó Széchenyi szobor-alapra. A Széchenyi emlékhez további érdekes adalékot szolgáltat a Felsőmagyarországi Reggeli 120 Hírlap 1939. december 3-i száma, amelyben „Eltűnt szobrok" címen terjedelmes, keserű hangvételű cikk jelent meg. Innen tudjuk, hogy az Erzsébet tér-Városház tér sarkán álló egyemeletes ház főutcai homlokzatán három jeles személyiség konzolon álló mellszobra volt látható. (Az épületet Soltész Nagy Kálmán polgármester építtette, földszinti részén kezdettől fogva - napjainkban is - az Arany Szarvas gyógyszertár üzemel.) A három szobor Deák Ferencet, Vörösmarty Mihályt és Széchenyi Istvánt ábrázolta. 1939 decemberében aztán nyomtalanul eltűntek a szobrok. Az írás hitelességét az támasztja alá, hogy előkerült egy olyan fénykép, amely gyaníthatóan a századforduló után készült, s ezen egyértelműen láthatók az ablakok fölött, konzolokon álló mellszobrok. A múlt század végétől századunk közepéig volt divatja egy-egy körnek, egyesületnek, egyletnek díszserleget avatni, s évi rendszerességgel emellett emlékezésre összegyűlni, pohárköszöntőket mondani. így tisztelegtek Kossuth, Szemere, Reviczky, Vázsonyi vagy Lévay József emléke előtt. 1897- től volt „Széchenyi-pohár" is Miskolcon. Az előírás úgy szólt, hogy „azt minden esztendőben Széchenyi eszméinek dicsőségére emeljék föl és ürítsék ki". A többi emlékhez hasonlóan ennek is nyoma veszett. 1941 szeptemberében országos rendezvény- sorozaton emlékeztek meg Széchenyi születése 150. évfordulójáról. Miskolcon volt kegyeleti staféta, méltó megemlékezés a Népkertben, s műsoros ünnepi estély a színházban. A szobor gondolata mégsem vetődött föl. Érdekes módon még fél évszázadot kellett várni, hogy a „legnagyobb magyar" születésének 200. évfordulóján a Miskolci Akadémiai Bizottság székházában felavathassák Széchenyi István mellszobrát.
