Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Nagy múltú középületeink
az új társalgót, a dombormű mennyezetű klubtermet és a kártyaszobát. A mostani felújítás után ez a „táncparkettás" társalgó és a szomszédos helyiségek. A mostanit megelőző nagy felújítás, bővítés után 1959. december 10-én gördült fel a függöny a miskolci Nemzeti Színházban. Az akkori tervezői munkát Bette László és ifi. Horváth Béla végezték. A belső építészeti feladatokat Bern Lászlónak, ifi. Horvát Bélának, Duffala Józsefnek és Besszei Alajosnak kellett megoldani. Az építkezések megkezdése előtt ritka alkalom kínálkozott a régészeti kutatásokra. Ezt Komáromy József akkori múzeumigazgató végezte. Munkája eredményeként sok új ismerettel gyarapodott a várostörténet, a színház építéstörténetével kapcsolatos megállapításai pedig mai napig helytállóak. A felújítás, átépítés során - mint 1925-ben - különös hangsúlyt fektettek a homlokzatra. „Arra törekedtünk, hogy a bejárati rész kétségkívül fellelhető klasszicizmusát megtartva, az újonnan tervezett részt. . . átmenetnek tekintsük a klasszicizmus és a nézőtér neobarokk jellege között, megtartva elsősorban a klasszicista jelleget" - írta a koncepcióról több, mint három évtizeddel ezelőtt Horváth Béla. A belső átalakítás eredményeként a bejárattal szemben a főlépcsőn át az erkély- és emeleti üléseket lehetett megközelíteni. A bejárat jobb és baloldalán tágas helyiségeket, „dohányzót" alakítottak ki. A látogató számára legszembetűnőbb volt az átalakulás a nézőtéren. 1925-ben megszüntették a klasszicista belsőt, s létrehozták azt a neobarokkot, amelyet az 1956/1959-es átépítés változatlanul megtartott. Ami lényegesen változott, az a nézőtér megközelítésében volt érzékelhető. Megszüntették a középső folyosót, s a bejáratot, illetve a sorok megközelítését mindkét oldalról alakították ki. A jelenlegi átalakítás, felújítás, „tömb-beépítés" Bodonyi Csaba tervei alapján készül. E koncepción belül „az építők a műemlékszínház belső terét eredeti formában hagyják, marad tehát a klasszicista előcsarnok és a neobarokk nézőtér annyi változtatással, hogy az első két széksor helyére előrébb került a zenekari árok" — nyilatkozta a közelmúltban Simon Gábor, a rekonstrukciós munkák vezetője. A színháztömbben végzett munkáról gyakorta jelennek meg híradások a helyi sajtóban. Ami tudható és részben már látható, az az, hogy az eddigi Galériából kamaraszínház lesz, elkészül a félezer férőhelyes nyári szabadtéri színpad, a színház emeletén pedig „megszületik" a kísérleti stúdiószínház. Csak reményünket fejezhetjük ki, hogy ebben az új „színházi komplexum "-ban lesz megfelelő helye a múlt emlékeinek is. Kiteljesedhet és helyet találhat Gyarmathy Ferenc évtizedes kitartó gyűjtő- és rendszerező munkája. Helyükre kerülnek a színészhagyatékok, méltó emléket állítva a miskolci színészetnek és a Miskolchoz egykor kötődött, vagy kötődő színészeknek. De nem kellene megfeledkezni arról a nagymennyiségű tárgyi és dokumentációs anyagról sem, amely a színház épületeinek történetét, a fel- és újraépítéseket, vagy éppen a most folyó munkálatokat őrizné meg látványában, élményében az utókor számára. Szeged, Pécs, Szolnok és Kecskemét után a miskolci színház rekonstrukciója újra lehetőséget ad Széchenyi István gondolatának értelmezésére, hogy ti. a miskolci új színházzal igyekezzünk „emelni a magyar nemzetet a más európai pallérozott nemzetek sorába". 46
