Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Nagy múltú középületeink

A 170 éves színház péryné u. 1.)

1823. augusztus 24-én a Nagyboldogasszony (mai Déryné) utcában Miskolc közönsége a magyar művelődéstörténet egyik jeles, azóta is gyakran idézett eseményén vehetett részt: állandó színházat avathatott a magyar színi társulatoknak. A jelenlegi, s megléte óta legnagyobb felújítását, átalakítását élő, (lassan érzékelhető „tömbbé" alakuló) épületegyüttes magva pedig 1857-től ad helyet a miskolci színészetnek. Remélhetően a rekonstrukció befejezése után nemcsak a színészet, hanem a mindenkori „hajlék" építészettörténetét is bemutató tárlat fogadja majd a színházlátogatókat. A színház- építés gondolata Borsod vármegye közgyűlésén 1815-ben emelkedett határozattá. Ekkor döntöttek úgy, hogy a város a Pestet elhagyni kényszerülő Magyar Színjátszó „Theatralis" Társaságnak állandó otthont emel. Mindezt pedig azért, hogy a magyar nemzetet „a más Európai pallérozott Nemzetségek sorába" igyekezzen emelni. A színészetnek nagy pártfogója, támogatója volt a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István is. A történelem sajátos játéka, hogy 160 éve, 1827-ben ő alapította a Miskolci Nemzeti Kaszinót, majd annak tiszteleti elnöke volt. A kaszinó Miskolcon a „negyvennyolc előtti évek kultúréletének központja" lett, s falai között olvasták Kossuth Lajos országgyűlési naplóját is. Közös munkálkodásuk eredményeként - a fölsorolhatatlan értékek között - emelték azt az obeliszket, amely a legnagyobb magyar színésznő, Déryné Széppataky Róza sírja fölött napjainkban is látható.

A kaszinót alapító Széchenyi István írta 1827-ben, hogy „ámbár nagyon szomorú az, hogy olly nagy Hazánkba csak Miskolcon áll egy olly intézet, a melly a nagy célnak megfelelend . . . mégis örült a szívem, hogy valahol már a kezdet megvagyon." Ez volt tehát Miskolc, ahol Éder György igazgatása alatt a társulat Kisfaludy Károly: A tatárok Magyarországon c. darabjával nyitotta meg az első állandó kőszínházat.

Az épület végleges színpada és berendezése szintén Széchenyi István támogatásával készült, s így 1828-ban is lehetett újabb avatás. Ekkor „A sevillai borbély"-t mutatták be. Az előadás kellékeit, díszleteit az a Wesselényi Miklós kölcsönözte, akinek pártfogása alatt először 1800-ban játszott a városban az Erdélyi Színjátszó Társaság. (Ez pedig az egykori Korona szálló udvarán felállított nyári színkörben volt, amit joggal nevezhetünk a miskolci színészkedés bölcsőjének.)

A színészet hőskorának számos kiemelkedő, maradandót alkotó egyénisége ismeretes. Miskolcon született 1817-ben Bcnke József színész és író leánya, aki Laborfalvi Róza, később Jókai Mómé néven lett a Nemzeti Színház kiválósága. Benkc József földszintes háza, amelyben iskola és tanítólakás volt, a mai Hősök terén állt. Itt született Bcnke Judit, aki nevét később Laborfalvira változtatta. Először 1843-ban az első színház leégése előtt lépett színpadra. Utolsó miskolci vendég- szereplésére, búcsúfellépésre pedig 1883-ban került sor. Ekkor elkísérte őt férje, Jókai Mór is, akit

40