Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Nagy múltú középületeink

Múzeum a város ősi iskolájában (Papszer 1.)

Napjaink avasi műemlék együttesének egyik kiemélkedő, szépen felújított épülete a város legkorábbi iskolája, amely 1899-től múzeum. Első állandó kiállítását 1902-ben, az eddigi sorban az utolsót pedig 1990-ben nyitotta meg. Az épület mellett a korábbi évszázadokban az avasi templomhoz szolgáló jobbágyok lakóházai sorjáztak, míg másik oldalán a Szinván az épület közvetlen közelében két malom is működött. A régi házak emlékbe maradt utolsó darabjai az 1960-as években tűntek el. A Szinvának a múzeum előtti egyik szakaszát 1973-ban, az Erzsébet tér és a Béke mozi közötti szakaszát pedig 1983-ban fedték le.

Az épület mai képe több építési periódus eredményeként alakult ki. Az első építési fázisban - valószínű a 15. század elején - két szinten hat helyiségből állt a scola, amelyhez nyugati irányból folyosó csatlakozott. Történeti adataink között 1453-ból való a legelső, s ez Mihály iskolamestert említi. Az épületet 120 cm-nyi vastag falak, harántdongás boltozatok jellemezték, s egykor a keleti homlokzat teljes hosszát gótikus mérműves ablakok díszíthették. A földszintes scolát 1668-ban a folyosó nyugati oldalán építették tovább, majd 1735-1737 között újabb két előadó létesült. Falait és boltozati rendszerét tekintve 1740-1770 között épülhetett meg a déli szárny, amelynek újabb két „auditóriumát" lapos ívű teknőboltozat fedi. Ismereteink szerint a meglévő „L" alakú épület emeletesre bővítését 1790-ben határozta el a református egyház.

Szűcs Sámuel jeles várostörténeti naplóírónk jegyezte fel, hogy „tavaszkor elrontották azt a vén klasszist, mely volt a kúria (ti. az iskolaépület) napkeleti részének déli oldalán építve sok esztendőktől fogva. Ez a klasszis még góthus munka volt és talán egyidős a nagytemplommal. Melly sok derék fiák kerültek ki ebből az alatt a vagy négyszáz esztendő alatt, míg fenn állott." A tervező és kivitelező Klir Vencel (1746-1809) építőmester volt, aki 1776-1809 között dolgozott Miskolcon. Az iskola emeletráépítési munkálatait 1791-1792 között végezte el. A munkák befejezésekor latin nyelvű táblát helyeztek el az épület falán, amelynek szövege magyarra fordítva a következőket hirdette: „A tudomány s nevelés szent célja előbbrevitelére / Épüle föl s most már áldva viruljon e ház." Közel egy évszázad múlva újabb bővítési igény vetődött föl, s bár az 1878-as miskolci nagy árvíz súlyos károkat okozott az épületben, mégis elkészült a keleti szárnyépület, amely az emelet magasságában karzatot kapott. A nagyterem a 19. század végén a könyvtár elhelyezésére is szolgált. Ezzel már 10 tanterem, 3 szertár, 1 tanári terem, 1 senor-szoba és egy pedellus-lakás szorongott a vaskos falak között. 1879-ben az egész épület homlokzatát eklektikusán képezték ki, tetőfedése fazsindelyes volt.

1899-ben a Szabadság c. lap 75. száma csaknem teljes terjedelmében a főgimnázium új épületének felavatásával és a „Borsod-Miskolci Múzeum" létrehozásával foglalkozik. A cikkíró

35