Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Iparos-, kereskedő- és polgárházak
Az ismeretterjesztés fellegvára (Széchenyi István u. 14.) Miskolc belvárosának rehabilitációs munkálatai pénzhiány miatt egyelőre leálltak. A sikeres és látványos felújítási sorozat egyik utolsó darabja volt a Széchenyi u. 14. szám alatti, alapjában véve barokk tömegű és térkialakítású épület, amely egyedülálló jelenségként hívja fel magára a figyelmet az utcaképben. A felújítás után az emeletre visszaköltözött a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat városi és megyei szervezete, a földszinten pedig az egykori hangszerbolt helyét a Cooptourist utazási irodája foglalta el. A belső udvari részen új színfoltként jelent meg a MissionArt Galéria. Az épületet a mai fiatal, de még a középgeneráció is úgy ismeri, mint a színvonalas ismeretterjesztő előadások helyszínét. Az 1950-es évek közepén a TIT égisze alatt szerveződtek az irodalmi és helytörténeti városi kiadványok. Sárközi Sándor és Szederkényi Lajos itt szerkesztette 1955/56-ban a Széphalom című irodalmi folyóiratot, amelynek 8 füzete jelent meg. A teljes, hiánytalan sorozat az irodalomtörténészek és a múzeum féltve őrzött darabjai közé tartozik. Innen indult útjára a H. Szabó Béla és Sárközi Andor szerkesztette Borsodi Szemle is, amely irodalmi mellékletének szintén Széphalom volt a neve. A Borsodi Szemle első száma 1956 áprilisában jelent meg, s pontosan negyedszázad után, a XXV. évfolyammal szűnt meg. Az épületet hosszú időn keresztül azért is kedvelték a zene iránt érdeklődők, mert az 1954/1955-ös felújítást követően itt működött a hangszerbolt. Ezt megelőzően, a 19. század végétől két-három kis alapterületű üzletből kínálták elsősorban divatportékáikat a kereskedők. Itt volt Blumenstock úriszabó üzlete, mellette Khon Ferenc divatárudája, s még helyet szorítottak Freund József szabóműhelyének is. A háború után újabb bérlők, új kereskedők jöttek, de érdekes módon mindig, s valamennyien kötődtek a divathoz. így Könyves Lajosnak és Löffler Ig- nácnak volt divatboltja, mellettük pedig Hercz Sámuel üzemeltetett drogériát, őket a második világháború vihara söpörte el, s az épület is megsérült, tönkrement, az 1950-es évek közepén kapott kellemesnek tűnő külső formát. A barokk módon megépített ház ismeretlen időben kapta kulissza-szerű új homlokzatát. Érzékelhető, hogy az építész nem a szokásos eklektikus fogásokat alkalmazta, hanem a historizmuson belül is egy speciális, kizárólag az angol gótikára jellemző díszítőkincset használt. A rendkívül gazdagon tagolt, öttengelyes homlokzat közepén három ablakos - erkélyes homlokzati rizalit helyezkedik el, s ennek oldalain egy-egy magányos ablak található. A többi főutcai házhoz hasonlóan a keleti részen nyíló kapubejáró ugyancsak az angol gótikára jellemző „tudoríves" záradékot kapott. Az egyes tételeket igen gazdagon tagolt, kiváló stukkátor munkával készített osztópárkányok határolják. A homlokzatot tervező építész szellemesen variálta az áttört és plasztikus tagozatokat, a kisméretű homlokzatot viszonylag monumentálissá tette azzal, hogy a függőleges díszítőelemek hangsúlyozásával „felkönnyítette" az épület 275