Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Iparos-, kereskedő- és polgárházak

Pfliegler J. Ferenc porcelán üzlete (Széchenyi István u. 7.)

A Reggeli Hírlap című lap 1922. május 30- án gyászhírt és életméltatást jelentetett meg a 82 éves korában eltávozott Pfliegler J. Ferencről. Kereskedő, író és városatya, valamint szakavatott régiségbúvár, emlékgyűjtő volt. Évtizedeken keresztül ellátta a Kereskedelmi és Iparkamara elnöki teendőit, s negyedszázadon át hasonló tisztet töltött be a Miskolci Ipartestületben. A mindszenti római katolikus temetőben nyugszik. A címeres családi síremlék napjainkban is megállásra készteti a szemlélődőt.

Pfliegler Ferenc 1853-ban került Miskolcra a későbbi jeles cukrász, Trillhaas Gyula édesapja műhelyébe. Itt egy különleges mesterséget, a sárgarézművességet sajátította el. Később egy üveg- és porcelánkereskedésben alkalmazták, ahol a bútorfestést is kitanulta. Emlékirataiban feltűnik a szakmai jótevő, az egykori görög kereskedő leszármazott, Popovics Péter neve. Az ő halála miatt telepedett meg 1864-ben véglegesen Miskolcon. Szakmai tudásáról az első igazi bizonyságot 1865-ben adta, amikor a minorita templom belső tereinek felújításakor a festési, üvegezési és aranyozási munkákat elvégezte.

Cégjelzéses levélpapírjain üzletét a „Felső- piacz utca, a Szarvashoz czimzett gyógyszer- tárral szemben" hirdette. Ez pedig a mai Pátria üzletház helyén, az egykori Széchenyi u. 7. számú házzal azonosítható. Erről jegyezte fel 1875-ben, hogy „első üzletemet egyesítettem a Széchenyi utcaival, a Popovics Péterével, lakásunkat is oda helyeztem át a Görögök házába". E házzal szemben, az utca túlsó oldalán 1897-ig valóban üzemelt az „Arany Szarvashoz" címzett gyógyszertár. Innen szolgálta ki a rászorulóknak Karánsebesi Rácz gyógyszerész úr a „receptre összemért gyógyirság"-ot. (1897 május elejére elkészült Soltész Nagy Kálmán polgármester egyemeletes háza az Erzsébet tér sarkán, s akkor költözött át a földszinti traktusba a most is ottműködő patika.) A gyógyszertár helyére költözött át az akkor már számos városi tisztséget betöltő, az iparostársadalom átalakításán, „modernizálásán" fáradozó „porcelán-kereskedő". Üzlete több generáció nevével fémjelezve beívó- dott a város történetébe.

Az első tulajdonátruházás 1906-ban volt, amikor 45 évi működés után a vállalkozás a fiú, Pfliegler Bertalan és felesége tulajdonába került. A bolt átruházásakor az volt a kikötés, hogy a cég elnevezése nem változhat meg. 1925-ben törvényes örökösödés során felosztották Pfliegler Bertalan hagyatékát. Az infláció ekkor már a „csúcson" volt, de az arányok így is érzékeltetik az üzlet és az üzletben talált árukészlet értékét. A Felsőszentgyörgyön egy szőlő házzal 20 millió koronát, a Toronyalján egy ház 80 millió koronát ért. Az üzlet és az áruk értéke pedig J53 millió korona volt. (1927. január 1-én volt a hivatalos korona-pengő váltás, s az átszámítás szerint 12 500 korona lett 1 pengő.)

Az ekkori öt örökös között találjuk dr. Pfliegler Imrét, a jeles és Miskolcon közismert

259