Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Vendéglátás „szíveslátás"

Az egykori kapubejáró

A felújított épületben étterem és panzió működik, 1994

Az újszerűség abban is megmutatkozott, hogy a színtársulat tagjai fizetést kaptak, tevékenységük s megélhetésük nem volt függvénye a napi bevételnek. Az 1859/60-as évadot Molnár György személyében már más direktor szervezte. 1862/63-ban ismét új bérlője és társulata volt a színháznak. Ez azzal függött össze, hogy 1854- től a színházi választmány irányította a munkát (ez később részvénytársasággá alakult), s évente bírálták el a pályázatokat, döntöttek személyekről. így 1863-ban újra visszajött a városba társulatával Latabár, ekkor 6 hetes idényt játszottak végig. 1869-ben 20 előadásra szerződött Miskolcra, 1871-ben 16 előadást tartott, majd visszavonult Budára.

Latabár színészi pályája itt 1857-től 1873-ig tartott. Úgy vonult vissza, hogy élete hátralévő éveit Miskolcon töltse, az avasi birtokon, az ún.

„Szemszúróban". A nyugalmat mindössze másfél hónapig élvezhette, mert 1873. június 13-án 61 éves korában a miskolci kolerajárványnak esett áldozatul. Kezelőorvosa és jóbarátja az a Doleschall Gábor (1813-1891) volt, aki mint a 22. honvéd zászlóalj főorvosa végigharcolta a szabadságharcot, s kiérdemelte Görgey különleges tiszteletét. Ezt egy fénykép hátlapjára írva fejezte ki Görgey 1885-ben, amelyet Visegrádról küldött címére.

Erről a jeles orvosról jegyezték fel, hogy amikor kilépett a halott Latabár szobájából, föld- hözvágta a színész-direktortól kapott díszes pipáját, s így fakadt ki: „egy ember volt a világon, akivel én okosan tudtam beszélni, az meghalt, most már nem beszélek mással." Arról nem szól a fáma, hogy a hosszú életű orvos szótlan- sági fogadalmát meddig tartotta.

241