Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Vendéglátás „szíveslátás"

Mayer József vendéglője, a „Kispipa" (Rákóczi Ferenc u. 4.) Az egyemeletes vendéglő a 19. század első évtizedében épült, kissé lepusztult külsejű műemlékegyüttes. Földszinti helyiségeiben a múlt század végétől kezdve napjainkig vendéglő működik. 1899-től pontosan fél évszázadon ke­resztül a Mayer név fémjelezte itt a vendéglátást. A korabeli fénykép tanulsága szerint is azért lett „Kispipa", mert tulajdonosa olyan kellékből szívta a dohányt, aminek hossza több volt egy méternél. Neve nemcsak a vendéglátással, ha­nem 1939-ben bekövetkezett haláláig a Miskolci Polgári Kaszinó történetével is összekapcsolódik. Miskolcon a társasági-kulturális élet, az ol­vasás, előadás-hallgatás és politizálás nagyha­tású fóruma az 1831-ben megalakult „Nemzeti Casinó" volt. Díszpolgárai közé tartozott Széche­nyi István, előadóit Tompa Mihálytól Lévay Józsefig, Palóczy Lászlótól Mocsáry Lajosig hosszan sorolhatnánk. A Casinó története össze­kapcsolódott a színházéval, ugyanis könyvtára és helyiségei a színház emeleti traktusán voltak. Ebből a körből vált ki már 1837-ben a városi iparosság néhány jeles képviselője, s ők ala­kították meg a „Miskolczi Polgári Egylet"-et. Ér­dekvédelmi szervezet is volt ez egyben, ameny- nyiben a „gyámoltalanok" és „elesettek" segí­tésére szövetkeztek, de fő célkitűzésüket mégis így foglalták írásba: „hasznos könyveket és fo­lyóiratokat járatni, olvasás és folytonos tár- salkodás által az embert egyedül érdemesítő műveltséget gyarapítani; a baráti rokonér­zelmeket honosítani, s összébb fűzni azon keb­leket, melyek most rendszeres társaságon kívüli állásukban egymástól sokszor idegenek ma­radnak". Az egylet tisztikara és vezéregyé­niségei az idő teltével éppúgy változtak, mint a társas összejövetelekre alkalmat biztosító házak, helyiségek. A Széchenyi utcán a mai „lila ház"- ban éppúgy volt „társashelyük", mint a Pátria helyén egykor állt, s görög egyházi tulajdont képező házban. A 19. század végétől pedig a Rákóczi utcán két-három helyen is, amihez már sok köze volt Mayer Józsefnek, hiszen nemcsak fontos szervezője, hanem az egylet, majd ka­szinó hivatalos vendéglőse volt. Mert az egylet szórakozás, „kaszinózás" nélkül akkor sem mű­ködött. Mayer József 1856-ban született, s 22 éves korától vezette a Diósgyőri-Tapolca vendéglőjét, majd később kibérelte a Vasgyár összes ven­déglőjét. A Polgári Egylethez kötődve nyitotta meg „Kispipa" vendéglőjét, később ő lett a tu­lajdonosa az egész épületnek. Nem csupán „ven- déglőmester"-ként szerzett hírnevet, hanem mint bortermelő és borszakért^ is közismert volt. „Bodóvölgye" néven váltak ismertté saját pince- gazdaságának termékei. A Borsod-Gömör-Kishont vármegyei Ven­déglősök, Korcsmárosok, Kávésok és Szállo­dások Egyesületének 20 éven keresztül volt elnöke, majd haláláig örökös díszelnöke. 1939- ben, 83 éves korában búcsúzott vendégeitől és a várostól. Síremléke a mindszenti római katolikus temetőben található. A Miskolci Polgári Kaszinó jó fél évtizeddel élte túl „örökös vendéglősét". Rendezvényei vol­237

Next

/
Thumbnails
Contents