Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Vendéglátás „szíveslátás"

Az egykori szálloda az 1960-as években lokzati képe lényegesen azóta sem változott. Tu­lajdonosairól vagy bérlőiről kapta és gyakorta változtatta nevét 1934-ig, megszűnéséig. Első bérlőjéről Hotel „Stőgermáyer"-nek, majd 1888- tól „Dresdner" Szállodának mondták, 1906-ig pedig meg kellett barátkozni a miskolciaknak a „Seper" Szálló elnevezéssel. Az első világháború előtti hirdetésekben „Kepes" Szállodaként rek­lámozzák, de ezt követően is gyakorta jutottak csődbe magánszemélyek és részvénytársaságok, hiszen éttermeit, kávéházát, sörözőjét, szállodai szobáinak sokaságát nem tudta tartósan senki sem haszonnal üzemeltetni. 1934-ben a Felsőmagyarország című lap így búcsúzott: „Kényes fogadások, nagyszerű ban­kettek, híres bálok és hangversenyek színtere volt a Három Rózsa vendégfogadó, amelyet szál­lodai minőségében halálra ítélt a gazdasági vál­ság, s pár év múlva senki sem emlékezik rá, mi­lyen fényes, káprázatos múltja volt a sarok- bérház elődjének, a Három Rózsa vendégfoga­dónak". A szállodát Mcnncr László tervei alapján Katona Lajos és fia építési vállalkozók alakították át. A terv 4 nap alatt készült, az átalakítás nem egészen három hónap alatt történt meg, s a szálloda helyén megjelent az akkori Miskolc egyik legmodernebb bérháza. A földszinti részeken üzletek szerveződtek, gyakori bérlőcserével. Ezek a változások a helyi 209

Next

/
Thumbnails
Contents