Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Az iskolák

innentől gyorsan haladtak a munkálatok. 1926- ban új terveket készíttettek a budapesti Waelder Gyulával, s egy év múlva a monumentális alkotást már fel is avatták. Nevét az akkor még élő Huboy Jenőről kapta, aki a konzervatóriumnak adományozta (a díszteremben helyezték el) ezüstözött bronz mellszobrát, amelyet Ligeti Miklós készített róla, s a fővárostól kapta 1912- ben a 40 éves zenészi jubileuma alkalmából. Avatásáról nemcsak a helyi sajtó számolt be bőséges információkkal, hanem az intézet igazgatója, Koller Ferenc megjelentetett egy díszes albumot, amely magába foglalta a miskolci zeneoktatás negyedszázadát, bemutatta az épület tervezőjét és építését, s külön fejezetet szentelt az új hangversenyorgonának is. A zeneterem Miskolc különlegessége lett. A tervezéskor külön elvárás volt, hogy hasonló legyen a Korona és a

Három Rózsa nagyterméhez, ahol nemcsak hangversenyeket, hanem nagyszabású összejöveteleket, bálokat is lehet tartani. Az épület avatásakor a nagyteremben 465 ülőhelyet alakítottak ki.

A zenepalota ezt követően nemcsak zenei, hanem főleg irodalmi előadásoknak, felolvasó- üléseknek adott otthont. A város művelődési életében betöltött szerepét kötetnyi esemény, rendezvény dokumentálja, bizonyítja. Ezek közül egy érdekesség: 1928-ban itt tartották a Reményi Ede centenáriumot. Reményi, Hoffmann Ede néven 1928. január 17-én született Miskolcon. 1899-ben San Franciscóban halt meg (május 15- én), s New Yorkban temették el. A miskolci emlékhangversenyen fellépett dédunokája, Farkas Márta, s az akkor 84 esztendős Plotényi Nándor zongoraművész is, aki Reményinek tanítA Hunyadi utcai homlokzaton ma is látható a város címere

195