Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Egyházak
A Kazinczy utcai zsinagóga A városi jegyzőkönyvek 1795-ben tesznek említést egy „újonnan" épített zsinagógáról. Ez a Palóczy utcai, egykori zsinagóga elődépítménye volt. Több, mint fél évszázad telt el, míg sor kerülhetett a hitközség létszámának megfelelő, az emancipált körülményeket tükröző új istentiszteleti hely felépítésére. Ez a Kazinczy utcai zsinagóga, amely eredeti formáját 1863-tól őrzi. Az 1861. március 5-én kelt alapdokumentumban olvassuk, hogy „A miskolczi héber egyházközség elöljárósága a debreczeni lakos Vécsey Imre építész urat megbízza Miskolcon a Vöröshíd (mai Kazinczy) és a Boldogasszony (mai Déryné) utcák közötti 2408 szám alatti háztelekre, az ezen szerződményhez csatolt 8 db terv szerint felállítandó imaház általábani építésével." Az épület tervezője Christian Friedrich Ludwig Förster volt, aki korábban historizáló épületeivel szerzett magának komoly szakmai hírnevet. (Ő készítette a bécsi neológ zsinagóga és a pesti Dohány utcai zsinagóga terveit is.) A zsinagóga a magyar romantikus építészet egyik kiemelkedő alkotása. Jelenleg is őrzi eredeti külső megjelenési formáját, azonban berendezését 1864-ben (a konzervatív szemléletű hívők tiltakozása miatt) átalakították, átrendezték. A Déryné és Kazinczy utcák közötti, keletnyugati hossztengelyű telek fekvése szinte kínálta magát, hiszen a tájolási kötöttségek nem okoztak gondot az épület utcaképbe illesztésénél. A zsinagóga háromhajós tömegében kívülről bazilikás megjelenésű. A homlokzat fő síkjából a főhajó középrizalitként enyhén kilép és az oldalhajók fölé emelkedve tört vonalú, oromzatos lezárást kap. Az oromzat csúcsán Mózes táblák jelennek meg. A főhajó tengelyében, az oldalhajók magasságában helyezkedik el a nyolc ívből, az azokat meghosszabbító, majd nyolc ágú csillagokat körülzáró pálcikákból álló kerékablak. Közvetlenül alatta, s a főbejárat fölött a homlokzatot négy, félkörívvel záródó nagyméretű ablak töri át. A főbejáratot közvetlenül egy-egy neoromán oszlop és az azokra ültetett félkörív kereteli. A főkapu szemöldökpárkánya és a nagy négyes ablak könyöklőpárkánya közötti keskeny mezőben szalagszerű márványtábla van elhelyezve héber szöveggel és héberül az építés évével („A teremtés 5623 évében") A főbejárat ívének vállmagasságáig érnek az oldalajtók. A kapuszámyat igen míves, neoromán motívumokat idéző kovácsoltvas pántok díszítik. Az épületbe lépve zárt előtérbe jutunk, amelyből három, félköríves nyílású ajtó vezet a főhajóba. A síkmennyezetes előtér feletti, dongával fedett hajószakaszban helyezkedik el a kétemeletes (egykor orgonakarzatnak szánt) karzat. A belső tér öntöttvas szerkezete a tervező Förster működésére jellemző. Előszeretettel alkalmazta a korában modemnek számító öntöttvas elemeket. Itt a vasszerkezet díszítő tagozatai bizantinizáló román és romanizáló neogótikus elemeket, jegyeket hordoznak. A belső enteriőr gazdag hatását a térélményen túl fokozza a gazdag asztalosmunka, 171
