Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Egyházak
1748-ban sor került, annak festő és aranyozó munkálatai még 1775-re sem készültek el. Máriássy Sándornak szándéka volt még a templomot kőkerítéssel övezni. A templomban el akart helyezni egy orgonát, valamint két olyan harangot, amelyek közül az egyik hat, a másik pedig tíz mázsa súlyú. A templomnak volt ugyan két harangja, de az egyik „repedt", s így használhatatlan volt. Az új harangok újonnan építendő haranglábat feltételeztek. A 18. század második felében, a templom (s természetesen az apátság megmaradt jövedelmei) hovatartozása az egri érsek és a munkácsi püspök között éles vitára, nézetkülönbségre adott okot. A perlekedésre Mária Terézia tett pontot. A munkácsi püspökséget felmentette az 1776-tól gyakorolt templomi kegyuraság alól, s a védnökséget a kincstárra, azaz a diósgyőri koronauradalomra bízta. A mindszenti templom leírásait, gyarapodását így az uradalom anyagából ismerjük. A 19. század szemlélőjét megragadta a „templom hajójának elegáns és magas boltozata". A szentély mindkét oldalán egy-egy sekrestye volt, s ezekből feljárat vezetett az oratóriumba. Máriássy Sándor egy évszázaddal korábbi elképzelései jobbára megvalósultak. Kialakult a tervezett tempomudvar, a meglévő és használható haranghoz még kettőt öntettek. A templom építéstörténetében fontos dátum az 1857. évi királylátogatás. Ferenc József a monumentális templom láttán felajánlotta az egyik torony felépítési költségeit. (Természetesen ezzel a feladattal mint kegyurat, a diósgyőri koronauradalmat bízta meg.) Ezzel egyidőben az egri érsek is jelentős összeget ajánlott fel. Ezt egészítették ki a hívők adományai, s így megteremtődött a másik torony felépítésének lehetősége is. 1864-ben kezdődtek el az építkezések, s még ennek az évnek a végére az egyik toronyra felkerült a kereszt is. A két torony felépítésével a 19. század utolsó harmadában építészeti szempontból kialakult a mindszenti templom mai formája. Az eltelt 130 év alatt csak olyan munkálatokra, felújításokra került sor, amely a templomkülsőt és -belsőt érzékelhető módon nem érintette. Templombelső, keresztelő medencével, 1936 154
