Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)
Terek, szobrok, emberek
A festő testvéröccse, Emil szintén visszakerült Miskolcra. Ugyanazon a telken, a sóhivatal melletti házban lakott, mint egykor szülei, ő a sóház épületében működő „Pénzügyi Bizottság" főbiztosa volt. Miskolc 1895-ben készült első cím- és lakjegyzéke hivatalát (és lakását) itt, a Zsolcai kapu akkori 3. szám alatt tünteti fel. A sóraktár és a mellette lévő lakóház megbízható pontja a család történetének, s Munkácsy miskolci kötődésének. Az uradalmi sóraktár épületei a 19. század elejétől nyomon követhetők. Az 1870/80-as években a Zsolcai kaputól a Szinváig lenyúló széles kincstári telken négy sóraktár helyezkedett el, míg a hivatalnokok, sótisztek részére három földszintes, jól felszerelt lakóházat alakítottak ki, részben az utcafronton, részben a telek belső részén. Az egyik „miskolczi mázsatiszti és sóhordházi lak"-ot néhány melléképülettel 1883-ban Koós Miksa vásárolta meg, s itt hozta létre az első miskolci „porcellán- majolica és tömör kőedény-gyár"-at. (Ez 1902- hen szűnt meg.) A főépületben a „Pénzügyi Lak- tanyá"-t alakították ki. Ebben dolgozott Munkácsy Emil is. A laktanyából - kényszermegoldásként - 1913-ban iskolát csináltak, amely az 1940-es évek elejéig volt meg. Ekkor született döntés, hogy itt építik fel a rendőrség palotáját. Ezért és ekkor bontották le az egykori sóhivatalt és megmaradt épületeit, így azokat is, amelyek a Munkácsy-család emékét idézték. 1944-ben a város megünnepelte a festő születésének centenáriumát. Ekkor (is) felvetődött egy emléktábla avatásának gondolata. „Már a régi ház, amelyben gyermekéveit élte, nincs meg ugyan, de Munkácsy örök emlékét a ház helyén emléktáblával kellene megjelölni, hogy örök időkre hirdesse a magyarság nagy fiának dicsőségét és számtalan emlékét" - írta a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap tudósítója. Az emléktábla avatására nem került sor, s valószínű, nemcsak azért, mert sem a szülői ház, sem pedig a testvér háza - ahol elhelyezni lehetett volna - nem létezett már. A miskolci házról 1965-ben érdekes visszaemlékezéseket gyűjtött dr. Gyárfás Ágnes és Bodgál Ferenc Mezőkeresztesen az akkor még élő, 96 éves Munkácsy Emilné, Hoffmann Júliától. A visszaemlékezés az 1891/1897 közötti évekre vonatkozott, amikor a művész sokszor meglátogatta őket a Rudolf laktanyával szemben lévő otthonukban. „Ebben a nagyon régi egyemeletes házban volt a sóhivatal. A szülők, Lieb Mihály és Rock Cecília a Sóhivatal melletti kis lakásban éltek és nevelték gyermekeiket." A sóhivatal megszűnt, s benne alakították ki a pénzügyi bizottság hivatalát. Miskolc mindig számon tartotta Munkácsy Mihályt, s ha csak tehette, illő fogadásáról is gondoskodott. Utolsó miskolci útjáról a Borsodme- gyei Lapok 1891. október 20-i száma adott hírt. „A város vezetősége díszes fogadtatásra készülődött, de véletlen úgy hozta magával, hogy a vendég a délutáni vonat helyett éjjel érkezett és így csak bátyja, Lieb Emil pénzügyi biztos fogadta. Másnap Munkácsy első útja szülei sírjához vezetett, majd Hámorba rándult ki és hódolva nyilatkozott a táj fennséges szépségéről. A rövid tartózkodás Soltész Nagy Kálmán Veresrák melletti szőlőjében egy szüreti mulatsággal fejeződött be." A miskolci hírlapok még egyszer emlékeztek meg róla hosszabban. Sajnos ekkor már a szomorú hírt közölték: Munkácsy Mihály 1900 elején Endenichben meghalt. A város Soltész Nagy Kálmán polgármesterrel és Rácz György képviselőtestületi taggal küldte hódolatát a temetési szertartásra. A ravatalra pedig egy rövid felirású koszorú került: „A halhatatlannak - Miskolc közönsége." 139
