Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Terek, szobrok, emberek

és mindenkinek adakozó színésznő már csak jelképes összegből és szószerint jószívű emberek adakozásából élt. Eladogatta ruháit, ékszereit, bútorait. Miskolc egyik nagyasszonya, Xantus Jánosné, Doleschall Gabriella így emlékezett a színésznőre halála után 50 évvel: „ . . . úgy látok mindent, mintha csak tegnap történt volna; itt, a konyha padlóján feküdt a koporsója, csak úgy a puszta földön. Benne hitván forgácson a holttest, kopott, gyatra, kizöldült krinolin félében. A nyakán finom, stikkelt, kikolmizott tüllanglé kendő, ami a legfőbb fényűzés volt élete utolsó napjáig ..." Temetése is egészen egyszerűen történt, „mert alig volt ember, hogy a testet a gyászravatalról levevén, a halottat kocsira segítse."

Azóta a nemzeti kegyelet a Szent Anna temetőben pihenő hamvait, a sírhelyet emlékkővel jelölte meg. A fehérmárvány sírkövön a következő felirat olvasható: Déry Istvánné / Széppataki Róza / magyar színésznő / hamvainak / A NEMZETI KEGYELET / Szül. 1793. december 24. / megh. 1872. szeptember 29.

Mellette van eltemetve testvére, Kilényi Dá- vidné, született Széppataki Julianna, aki 80 évet élt. Neki síremléket a nagy színészdinasztia-alapító Latabár Endre özvegye állított, s ajánlotta megtartásra a nem mindig hálás utókornak.

A vándorszínészek „autogram" koszorúja, 1818

137