Tóth Péter: Gömör vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei II. 1580-1587 - Borsodi Levéltári Füzetek 52. (Miskolc, 2011)
Regeszták
bért és Móricz János: Nektek is szabad az lovakat behajtani, mint minekünk, mert lám, faluul végeztük ezt el, hogy nappal egy-egy fillért, éjszaka egy-egy pénzt vegyünk. ím, én most behajtottam, megvámoltattam és húst veszek az aratóknak rajta. Azért azon napon délkor bementek vala az felperesek lovai és bementek volt az alperesek rétébe, az gát az Móriczok oszlására való volt, az kin az lovak bementek, az ő magok beszédére reá mentek az Bethesek, hogy behajtsák az tilalmasból, el is indították az tilalmasból. Azért valamire való gondolatjába akkor kaszát ver volt, onnan főikéi, mond az szolgájának: Kelj fól, Bálint, menj el, mert az lovak ám az tilalmasba vágynak, hajts ki az rétből, mert az rés is mienk, csináld be ott az rését, mert csak mireánk kiáltanak, hogy azon járnak be az lovak! Hogy az alperesek meglátták volna, hogy az rétbe volnának az lovak, és az lovakat elindították volna és hajtanák, Móricz János azt látván, Bethes Menyhárd is megindult volna, hogy segítene hajtani, mond Móricz János: Csak kár bizony, hogy elmégy, mert bestye kurvafi lovát hajtsad te ma be! Arról Bethes Menyhárt mond: Hiszem szabad nekünk is behajtanunk! Valamire való gondolatjába reájok ment fegyveres kézzel, ugyan ott is őt sokat kérték, hogy reájok ne menjek, mind az édes anyja, mind az Baraczyak, s mind Korlát Mihálné, mind ezekvei is semmit nem gondolt és minden gonosz akaratból, gonosz szándékból eleikben állott, visszaverte az lovakat. Azért az alperesek azt kiáltották: Ne cselekedd ezt, János uram, nám az ország törvénye szerént cselekedünk, az mint faluul elvégeztük, tudományt is sokat tettek, sokat kérték ez Bethesek is, hogy elálljék tőlök és be hagyja hajtani az lovakat, mind ezekvei sem gondolt semmivel, útálatos szitkokkal szidta az alpereseket, mondván: Nem hajtjátok, bestye fosos kurvák, ha az eb az én testemet megeszi is! Azért nem volt mit tennünk, az lovat elvette előlünk, házunk felé indultunk, mindjárt egyikünknek eleibe állott, ahoz verni kezdett, ott meg is kérték: Ne míveld ezt, János uram, bocsáss el minket békével! De ugyanazt mondta: Nosza, hozzá immár, bestye fosos kurvák, ha jó legények vagytok! Azért azon közbe Bethes Ferencet úgy ütötte, hogy az lovon elhanyatlott, mégis ment, fordult Bethes Albertnak, az fejét és az kényekét úgy ütötte, hogy az földre burult úgy, mint halálosan. Azért kértük és ő rajta semmi nem esött, hanem oltalmaztuk magunkat, ha esött volna is, magunk oltalmába esött. Azért azt mondjuk, hogy mindennek ő volt az oka, minden indulatnak, ezt megbizonyítjuk, adjon Beke Pált, Szuhay Pált, esküdtet és Beretkey Gáspárt, szolgabírót kegyelmetek ki, ha bizonsággal fól nem ér nők is, hitünknél is mondunk róla." 130
