Tóth Péter: Gömör vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei II. 1580-1587 - Borsodi Levéltári Füzetek 52. (Miskolc, 2011)
Regeszták
3185. (I. 135a.) Zsóry Pál protestációt terjeszt elő, azért, mert néhai Korláth Mihály fiai nem küldték el neki a parancslevelet, amelynek megfelelően a perben (lásd az előző bejegyzést) el kell járni: nem akarja tehát, hogy bármit is az ő hibájának tartsanak. 3186. (1.135a-135b.) A törvényszék tárgyalás alá vette Móricz Al- bertnek, valamint Erzsébet asszonynak, néhai Móricz János (nobilis) özvegyének, végül Móricz Miklósnak és Bethes Péternek (eorundem, lásd az előző bejegyzést) a Bethes János, Bethes Menyhért, Bethes Ferenc, Bethes Albert és Bethes Boldizsár (nobiles) ellen indított másik perét is, amelynek tárgya egy emberölés. Barakonyi a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel a következőket adja elő: „Ez elmúlt esztendőbe, Szent Jakab nap tájban az alperesek, az gyilkosok, Menyhárt, Ferencz, Albert, Boldizsár kimentek az földre, verték, taglották Móricz Jánost, úgy annyira, hogy szernyű halállal holt meg. Kik közzül Boldizsár, Albert, Ferencz itt nincsenek s itt kellene lenniek személyek szerént. Az mi atyánkfia haláláért ezeknek fejekhez széliünk. Bethes János is két fejszével ment reája, ha törvény mondja, társnak mondjuk és fejéhez szóltunk. Még azt mondta, hogy meglőtt az vereség s vétek, de jól vagyon, az szabad földön verte, taglotta." Az alperesek - akik közül Bethes János és Bethes Menyhért személyesen volt jelen — érdekében a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel Simon Lőrinc a következőket válaszolja: „Azt mondjuk, hogy az actorok calumniose ágálnak, mert kötél levelünk vagyon, hogy valamit az törvény hoz köztünk Móricz János halála felől, extra citatione mindennek neki állunk. Azért most is ugyanahhoz tartjuk magunkat, mert per non venit sentenciát vett miellenünk, hogy néminemű nyavalyánk miatt itt nem lehettünk személyünk szerént, mert az török rabsággal fenyegetett, ez okon nem jöhettek be, de az novumval újítani akarjuk az mi per non venienciánkat. És mikor az processust beadá, ugyan az mint az novum contineálja, mindjárt ad meritum megyünk, az obligatoria mellett instálunk, de merthogy két útnak tetszik, elé sem tette az obligament, s pendeál, azt mondjuk, hogy calumnia." A felperes így felel: „Mi akartuk volna, ha az kötélnek állottak volna, de nem állának, hanem az kötél mellől elmentek, azért úgy kellett azután reá citálnunk az ember halálra, azért calumniát nem míveltünk. Kegyelmetek törvényt mondott, azért úgy citáltuk az kegyelmetek törvénye után az homici- diumért." 118