Tóth Péter: Gömör vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei II. 1580-1587 - Borsodi Levéltári Füzetek 52. (Miskolc, 2011)
Regeszták
mert még véghez ment sententiát nem pronunciált az szék, hanem az mit őkegyelme felel, annak mássát kívánjuk és megfelelünk osztán, mert még nem constál, ha az őkegyelme expositiója úgy vagyon-e, vagy nem." A felperes így válaszol: „Ahol azt mondja, jelen nem volt az feleletkor, feltéve, de nem megengedve ha szinte úgy volt volna is, idéztettem, az feleletkor szállították, jelen kellett volna lenni, de kegyelmeteknél nyilván vagyon, hogy itt volt akkor, silentio praetereála, az mint megfeleltem, aki pedig hallgat, az egyetérteni látszik. Akkor hallgattál, nem mentetted magadat, hát még bizonyság nélkül sem szűkölködöm, hanem es pán uram, az articulus mellől kegyelmed el ne menjen, az szerént való deliberatiót várok kegyelmetektől, az satisfactióra kihívom kegyelmedet." A törvényszék a következő határozatot hozta: nem kell kiadni a felperes fél előterjesztésének a másolatát, hanem válaszoljon az alperes, amit akar. Az alperes azt mondja, hogy „nem tartozunk semmit felelni Putnoky János uram ellen ilyen simpliciter, mert bírságot vet most ellenünk, hosszú peres eljárással indított pert, annak okáért nem tartozunk felelni, sőt azt mondjuk, hogy jogalap nélkül háborgat." A felperes így válaszol: „Ahol azt mondja, hogy nem tartozik felelni, bár ne feleljen, de kegyelmetektől deliberatiót várok, az mint megfeleltem. Ahol azt mondja, hogy judiciálist vettem, más dologra vettem az judiciálist, amikor előkerül, arra is megfelelek, de ez jobbágyok költözésének a ténye, az elmúlt széken is hallgatva hagyta figyelmen kívül, most is azt mondja, hogy nem tartozik felelni, hát engedd neki. Én csak kegyelmetektől az articulus continentiája szerént való deliberatiót várok." Az alperes fél azt válaszolja, hogy „Az actor feleletiből kitetszik, hogy ugyan személyeket exponálja, hogy mívelték az violentiát, hogy ebben az ju- diciálisban vágynak azok az személyek, az kiket most producáltunk, kiket most perbe fogott, mind penig én magam személyemet, az ő maga actiójából penig kitetszik, hogy nem én tőlem, Zolthay Jánostól kért jobbágyot, hanem császár őfólségétől. Ennek okaiért nem őfólségét intette az violentiára, ha szinte esőit volna az violentia is, kit mi nem mondunk, hogy esött. Ennek okáért mert hogy őfólségét nem citálta, az őkegyelme actiójának le kell szálla- ni, mert hogy engem törvénybe fogott, most is penig sollicitál az articulus continentiája szerént, azért kettős úton keres, kiért calumniát mondunk hozzá." 108