Tóth Péter: Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei I. 1569-1578 - Borsodi Levéltári Füzetek 51. (Miskolc, 2008)

Bevezetés

gyűlések fajtáját csak akkor írtuk be, ha ezt a jegyző is megtette (ami csak a legritkább esetben történt), egyébéként a semleges „gyűlés" szót alkalmaztuk, akkor is, ha nyilvánvaló volt, hogy például törvényszéket tartott a vármegye. Az időpontokat minden esetben feloldottuk, rövidítéséket egyedül csak itt alkalmazva (f. = feria, fest. = festum, a. = ante, p. = post, D. = Dominica, h. n. = helymegjelölés nélkül). Itt jegyezzük meg, hogy a regeszták szövegében ezzel ellentétben a korabeli magyar ünnepneveknek megfelelően megtartottuk az eredeti datálást, s a dátum feloldását adtuk meg zárójelben. Az olvashatatlan szavakat, szövegrészeket a szokásos módon jelöltük, ahogyan a bejegyzés esetleges befejezetlen voltát is. A margóra írott, a jegyző számára legtöbbször csak emlékeztetőül szolgáló megjegyzéseket, illetve a véletlenül kimaradt betoldásokat beépítettük a regeszta szövegébe. A feldolgozott jegyzőkönyvi részben nem, a töredékekben azonban találhatóak olyan papírdarabok, amelyek a törvényszékek elé került ügyekhez kapcsolódhattak. Vannak közöttük olyan papírok is, amelyek egészen biztosan jegyzőkönyvi lapok voltak, üresen maradt részeikre azonban a jegyző más dolgokat jegyzett fel. Az ezeken a papírokon szereplő ügyekről is kivonatokat készítettünk, amelyeket Függelékben közlünk. A szabályzattól, illetve az eddig megjelent kötetek gyakorlatától a legnagyobb eltérést egy sajátosság indokolja. A most közreadott anyagnak jellegzetessége ugyanis, hogy a töredékek és a jegyőkönyvek is latin nyelvűek ugyan, de a jegyző igen gyakran kevert magyar szavakat, kifejezéseket, olykor hosszabb szövegeket is a latin szövegbe: neveket, dátumokat, prókátori felszólalásokat, de arra is van példa, hogy csaknem egész pert magyarul vezetett be a jegyzőkönyvbe. Különösen jellemző, hogy a ,,-né" végű női nevek, valamint a földesúri törvénykezések időpontjai magyarul kerültek lejegyzésre. Hogy mi volt ennek a jegyzői eljárásnak az oka, nem világos. A magyar szórványok mindenesetre grammatikailag tökéletesen illeszkednek a latin szöveghez: azt kell gondolnunk tehát, hogy formai okok magyarázhatják az eljárást, azaz ha nagyon gyorsan kellett dolgozni a jegyzőnek, nem fárasztotta magát a magyarul elhangzó szövegek latinra fordításával, hanem azt írta le, amit hallott.