Tóth Péter: Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei I. 1569-1578 - Borsodi Levéltári Füzetek 51. (Miskolc, 2008)

A jegyzőkönyvek I. kötete 1578

zettektől, azonban nem adtak vissza semmit, hanem mind a mai napig maguknál tartják a felsorolt javakat. Bakos András a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel az alperesek érdekében azt válaszolja a keresetre, hogy a búcsúztatás során nem a tör vény cikkely ékben foglaltak szerint jártak el, mert amikor határozat született a búcsúztatás időpontjáról, akkor az alperesek jelen lévén, rögtön fellebbezést nyújtottak be a vármegye törvényszéke elé, de az a fellebbezést nem küldte át. Ezért most az követelik, hogy előbb szolgáltassanak nekik igazságot. A felperes válasza erre a következő: a búcsúztatás teljesen törvényes volt, mivel a vármegye határozott arról. A jobbágy ellen semmit nem bizonyítottak és az ilyen ügyekben nem lehet fellebbezni, hanem a szolgabíró és az esküdt dönt. A nevezett jobbágynak semmi tartozása nem volt, mindenkivel elszámolt. Amit a jobbágy ellen felhoztak, abból semmit nem lehetett bebizonyítani, hanem feladták. A jobbágyot esküre kötelezték, de az alperesek el akarták tiltani ezt az eskütételt. Az alperesek erre előadják, hogy amikor a búcsúztatás történt, a szolgabíró és az esküdt megparancsolta a nevezett jobbágynak, hogy tizenötöd napig költözzék el onnét, mondván neki, hogy ha nincsen annyi jószága, akkor uradnak vagyon annyi marhája, hogy elvitethet innét. A jobbágy azonban nem törődvén ezzel, nem hogy tizenötöd napon belül elköltözött volna, hanem azután három tizenötöd napig is volt. Látván tehát a felperes fél, hogy az ő bosszúságára míveli azt, az mit mívelt, ő mívelte. A felperes protestációt terjeszt elő az elhangzottakkal kapcsolatban, mondván, hogy a törvénycikkelyekben nincs részletezve, hányad napig elköltözzék, hanem csak az, hogy tizenötöd napig mindenkivel számoljon el. Az sincs benne a törvényben, hogy a földesúrnak hatalmában áll azután elvenni azokat a jószágokat, amelyeket ott hagyott. Maga a jobbágy elköltözött, de a szénát, a búzát és egyebeket nem vihette el. A törvényszék úgy ítélkezett, hogy mind a két fél bizonyítson. Az alperes fél Korhyt és Eördöghöt, a felperes fél Czikót és Hatványt kérte fel a bizonyításra. 1788. (I. 28.) Kubinyi András törvénykezést ígér szervitora részéről Szinyi Boldizsárnak szék előtt való napon.